„Meg kell fogni a beteg kezét”

Mi indokolja a zöldmezős beruházást: a jelenlegi kórházi infrastruktúrát jobbítva – például az ön által vezetett Szent Imre-kórház bázisára támaszkodva – nem lehetett volna hatékonyabbá tenni a főváros gyógyítását? - tette fel a kérdést Bedros J. Róbertnek a vele készített interjúban a népszava.hu

- Az utóbbi időszak tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy mindenképp rendbe kell tenni a fővárosi sürgősségi ellátást, valamint a budai gyermekellátást. Budapesten és az agglomerációban körülbelül 3,6-4 millió emberről kell gondoskodni. Ennek érdekében közelebb kell vinni az intézményeket az emberekhez: a tervek szerint a főváros vonzáskörzetében 3 szuperkórház fogadja majd a betegeket, azaz mindegyik intézményre körülbelül 1,2 millió potenciális páciens jut. Biztosítani kell, hogy el is érjék a kórházat, éppen ezért a dél-budai centrumot (DBC) például az M1-esen és az M7-esen megépülő közvetlen lehajtón is meg lehet közelíteni. De lesz lehajtó a régi 7-es útról, valamint tömegközlekedéssel is kitűnően elérhető lesz a kórház. Ami pedig a régi kórházak felújítását illeti: gondoljon bele, 100-150 éves vastagfalú, belvárosi kórházakat kellene lényegében újraépíteni. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen intézményben nem zsúfolt, klimatizált kórtermeket lehessen kialakítani. Ahogy a Szent Imre bővítése sem reális, hiszen egy komoly sürgősségi „centrummá tételéhez” például építeni kellene egy sürgősségi blokkot, de ebben az intézetben azok az elvárások, amelyekkel szeretnénk, hogy a DBC rendelkezzen, nem megvalósíthatóak. Régi intézménynél a falak, míg egy zöldmezős beruházás esetén csak a képzelet és az igények szabnak határt. Igaz ugyan, egyszer meg kell építeni a kórházat, de utána minimális ráfordítással és állagmegóvással évtizedekig gazdaságosan üzemeltethető. (...)

- A kórházak adósságai újratermelődnek, és a beszállítóknak való tartozás már a gyógyítást veszélyezteti. Hogy kerülhetné el egy kvázi „luxusszolgáltatást” nyújtó kórház az adósságcsapdát?

- Kérem, ne használja a luxus szót, mert annak az állampolgárnak, aki egész életén keresztül fizeti a társadalombiztosítást, igenis jár a lehető legjobb színvonalú ellátás. A kormány erőfeszítéseinek köszönhetően egyre több intézmény bír majd egy a korábbiaknál jóval magasabb ellátási normával. Hogy hiteles legyen, amit az adósságról mondok, hadd emlékeztessem, hogy az összes kórházat, amit vezettem, nyereségessé tettük. Amikor eljöttem a Flór Ferenc-kórházból, mintegy 500 millió forint volt a kórház számláján, a BM-kórház pedig 360 milliós plusszal zárta a regnálásomat. A Szent Imrét hozzávetőlegesen 970 millió forintos adóssággal vettük át, és ezt másfél év alatt ledolgoztuk – a kórház dolgozóival együtt –, és azóta nullszaldós a kórház. A számtalan előnye mellett meggyőződésem, hogy az egyágyas kórterem költséghatékonyabb is, mint a négy- vagy az éppen nyolc­ágyas. A statisztikák azt mutatják, ha egyedül van a beteg, gyorsabban gyógyul: pihentetőbb a lábadozása, koncentráltabb az orvosok és a nővérek figyelme. Következésképpen gyorsabb lesz a betegforgó, azaz rövidebb idő után bocsáthatóak el a páciensek, így az egy- és kétágyas szobákban nem látnak el érdemben kevesebb beteget.

- Ilyen hatékonyságorientáltsággal és költségvetési fegyelemmel, hogy egyeztethető össze az a mondása, hogy „meg kell fogni a beteg kezét”?

 -Az orvosi eskünk arra kötelez, hogy valóban törődjünk a betegekkel, és néhány jó szó tényleg csodákra képes. Például, ha beszélgetünk egy magas a vérnyomással küszködő beteggel, gyorsan kiderülhet, hogy a tünet hátterében otthoni konfliktusok állnak – azaz nemcsak a vérnyomását kellene kezelni, hanem a családi életét rendbe tenni. Ahhoz, hogy sikerrel gyógyíthassunk, partnerként kell kezelni a beteget, és mi ezt tesszük az új, budai centrumban. Valóban úgy gondolom, hogy meg kell fogni a beteg kezét, néha a szó szoros értelmében, néha pedig csak néhány jó szóra, vagy egy kicsit több figyelemre van szükség. Hadd hozzak egy példát: a gyógyítók munkája átláthatóbb és követhetőbb lesz, egy e célra fejlesztett digitális eszköz megmutatja a beteg összes adatát, milyen vizsgálatokat/beavatkozásokat végeztek rajta, milyen gyógyszert kapott, illetve kell kapnia, és így tovább. Ez a szisztéma egyébként az orvosok adminisztrációs feladatainak nagy részét is kiváltja, így több idő jut a betegre. A rendszernek pedig a beteg is része: minden pá­ciens rendelkezésre áll egy audiovizuális eszköz, amelynek a segítségével, telefonálhat, internetezhet, kommunikálhat a nővérrel és az orvossal, illetve a leleteit is lekérheti egy egyedi kóddal. Ebbe a rendszerbe nem lehet belenyúlni, minden mozdulatot naplóz az informatika. A teljes interjú itt olvasható