A szervezetlenség, bizonytalanság és az ellátási protokollok hiánya számos egészségügyi dolgozóban rendítette meg a bizalmat.
Még nem teljesen zárnak be a Covid-osztályok, az egészségügy újranyitása elhúzódik, a dolgozók pedig frusztráltak – hiába enyhül a nyomás az egészségügyön, a benne dolgozók helyzete nem lett sokkal könnyebb - írta a 24.hu. Egy Covid-osztályra novemberben átvezényelt belgyógyász mesélt a lapnak arról, miként élte meg belülről a járvány legdurvább napjait, illetve a terhek mérséklődése ellenére miért nem tudnak fellélegezni az egészségügyi dolgozók.
A 24.hu-nak nyilatkozó orvos tavaly november óta dolgozik belgyógyászként egy Covid-osztályon. Azt mondja, korábbi munkájában hozzászokott a súlyos állapotú páciensek kezeléséhez, és a halálhoz is, így neki nem ez jelentette a pszichés terhet. Más szakmák orvosai számára azonban nehezen feldolgozhatók voltak ezek a tapasztalások. Szemészek, háziorvosok, pszichiáterek kerültek súlyos, hirtelen romló állapotú betegek közelébe, ráadásul a koronavírusos páciensek kezeléséhez nem is volt mindig megfelelő protokoll.
A súlyos állapotú betegek látványát orvos forrásunk ugyan könnyebben viselte, ám a szervezetlenség őt is frusztrálttá tette. Naponta változó körülményekhez és homlokegyenest módosuló parancsokhoz kellett alkalmazkodni. Előtte nem ez a fajta katonás, egyik napról a másikra változó parancsoknak való megfelelés volt a jellemző, hanem hetekre, hónapokra előre látható beosztás vagy meghatározott helyen végzett munka szerint dolgozhattunk – mondja az orvos, aki szerint óriási megterhelést jelentett, hogy néha csak pár nappal előre tudta meg az orvos vagy az ápoló, hol fog dolgozni. Ez a szervezetlenség, bizonytalanság és az ellátási protokollok hiánya számos egészségügyi dolgozóban rendítette meg a bizalmat, és sokan hangoztatják: felmondanak, más intézményt keresnek, vagy az egész egészségügy elhagyását tervezik.
Egyre többen vannak azok, akik így vélekednek, persze kérdés, hogy végül hányan lépik meg – mondja a belgyógyász, aki maga is a váltáson gondolkodik. Nemcsak ő és közvetlen kollégái fontolgatják a pályaelhagyást, az eltelt bő egy év az egészségügyi dolgozók jelentős részét annyira megviselte lelkileg, hogy félő, sokuk nemcsak mondja, hanem meg is lépi a felmondást. Az egészségügyisek mentális helyzetével foglalkozó cikkünkben nyilatkozó pszichológusok is úgy látják, rossz esetben akár 10–20 százalékuk is kihullhat az egészségügyi rendszerből. Továbbiak a cikkben