Merre tart a V4-országok egészségügye a post-COVID érában? 3. rész.
Cikksorozat a kelet-közép-európai országok egészségügyi ellátórendszerének változásairól és kihívásairól.
A magyar egészségügy változásai nem térnek el gyökeresen attól a fejlődéstől, amelyet a visegrádi országokban tapasztalni, de itthon is fel kell készülni a koronavírus járvány utáni helyzetre: a nagyobb társadalmi figyelemre, az elhalasztott egészségügyi ellátások miatt várható többletterhelésre – mutat rá cikksorozatunk, amelyet Ujhelyi Krisztina a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában végzett egészségügyi menedzser jegyez.
Mi lesz a járvány lecsengése után a visegrádi országok egészségügyével? – tette fel a kérdést a visegrádi országok egészségügyével foglalkozó cikksorozatban a szerző.
2020. március eleje és 2021 május vége között a visegrádi országok 63,6 millió lakosából 5,6 millióan fertőződtek meg koronavírussal és a statisztikák szerint mintegy 150 ezren hunytak el. A V4-országok egészségügyi rendszere csúcsterhelés alatt működött, de kiállta a próbát – nem omlott össze, mind a négy ország képes volt kezelni a rá zúduló koronavírusos betegeket. Ám ennek ellenére a cseh és magyar lakosságszám arányos halálozási adatok az uniós átlag dupláját érik el, Szlovákia 40%-kal, Lengyelország 20%-kal áll a koronavírushoz kapcsolódó uniós halálozási átlag felett.
Bár cikksorozatunk következő részeiből kiderül, hogy a visegrádi országok egészségügyi ellátórendszere a nyugat-európai országokhoz képest jelentős infrastrukturális lemaradásban van, a kórházak mindegyik országban bírták a terhelést a koronavírus kapcsán. Ezt mindegyik országban csak úgy tudták megtenni, hogy az elektív műtéteket jelentős mértékben visszaszorították vagy időlegesen teljesen leállították. Az infrastrukturális lemaradás ellenére az intenzív osztályos és lélegeztető kapacitás még a legfertőzöttebb Csehországban is elegendő volt a járvány csúcsidőszakában is, azonban mindegyik ország komoly gondokkal küzdött az egészségügyi személyzet, elsősorban szakképzett szakdolgozók és intenzív terápiás orvosok terén.
A poszt-COVID érában nincs más lehetőség, mint az elhalasztott ellátások pótlása, ezért a kormányoknak már most fel kell készülniük a pandémia utáni helyzetre, és döntést hozni arról, hogy miként fogják finanszírozni az elhalasztott egészségügyi ellátások miatti többletköltségeket. Ezért kell fontos szempontként figyelembe venni, hogy az országok ne csupán kiadásként, hanem sokkal inkább befektetésként tekintsenek az egészségügyi kasszára.
A koronavírus-járvány 2020. évi egészségügyi finanszírozásra gyakorolt hatásának átfogó elemzése még nem készült el egyik országban sem. Azt azonban tudjuk, hogy mindegyik országban jelentős forrásokat fordítottak az egészségügyre és az ellátórendszerre. Jellemzően egy erre felállított pénzügyi alapból, és nem a meglévő egészségbiztosítási forrásokból. Ezért az most a legnagyobb kérdés, hogy ez a tavaly biztosított többletforrás milyen módon és meddig marad benn a rendszerben – főleg azért, mert a járvány és a védekezés miatt nagyon sok beteg egészségügyi ellátásra maradt el vagy tolódott el. Az ő ellátásukat el kell végezni, az elhalasztott műtéteket pótolni kell – ez pedig jelentős többlet finanszírozást igényel.
Kitörési lehetőséget jelenthet, hogy az évtized elejére értek be azon high-tech orvostechnikai fejlesztések számtalan terápiás területen, amelyek egészségnyeresége felülmúlja a gyógyszeres terápiák eredményeit – és hozzásegíti a fejlett országok egészségügyi költségvetését a növekvő gyógyszerkiadások kordában tartásával.
A koronavírus-járvány talán változást hoz abban a hozzáállásban is, hogy hogyan tekintünk az egészségügyi kiadásokra: míg korábban csupán kiadásként tekintettek az egészségügyi kasszára, azon belül is a gyógyszerköltésekre, az Európa szerte uralkodó nézetek szerint sokkal inkább befektetésként kell ezeket kezelni, főként az innovatív, hatékonyabb terápiákat biztosító eljárások, műtétek, beavatkozások elterjedése miatt. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy azok az országok, amelyek többet költenek az egészségügyükre, azok nagyobb egészségnyereséget érhetnek el, és élvezhetik a magasabb gazdasági növekedés előnyeit is. A jó egészségben eltöltött évek számának növekedése együtt jár a nagyobb termelékenységgel, a gyorsabb GDP-növekedéssel – ezeket nem szabad elfelejteni, amikor az egészségügyi kiadások nagyságáról beszélünk.
(Adatforrás: https://ourworldindata.org/covid-vaccinations)
Merre tart a V4-országok egészségügye a poszt-COVID érában? 2. rész.
Merre tart a V4-országok egészségügye a poszt-COVID érában? 1. rész.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!