Mégis üzlet az egészség: az állami MVM magánbiztosítót épít

Már napi 30 forintért is kínál magánegészségügyi szolgáltatást Mészáros Lőrinc biztosítója. Mi ebben az érdekes? Hogy a 100 százalékban állami tulajdonú MVM hálózatán keresztül teszi ezt. A CIG Pannónia esetét a gáz- és villanyszámlánkkal a Válaszonline irta meg.

Cseng a telefon, a szám ismeretlen, a női hang ügynökös hangszínnel és tempóban mondja, hogy ő az MVM biztosítótól van, rögtön fel is teszi „el nem döntendő” kérdését, amire kizárólag igenlő választ vár: – Ön is elégedetlen az állami egészségüggyel?  Az ügyfél lassan rakja össze, hogy MVM = Magyar Villamos Művek = gáz és/vagy villany, de most nem fűtés- és áramszámláról, hanem biztosításról lesz szó. És egy állami cég megbízottja kérdezi tőle: elégedetlen-e az állami egészségüggyel? Az állami cég árulja a termékét egy állami ágazat hibáira hivatkozva? Pontosan. Vagyis: majdnem pontosan.

Az ügynök kihasználja, hogy a hívott fél nem csapta le rögtön a telefont, és olyanokat mond, hogy mindössze napi 30-120 forintért juthat gyors egészségügyi szolgáltatáshoz, amelynek díját a gáz- vagy a villanyszámlájával fizetheti be. Az ember egyre zavarodottabb, mert neki úgy rémlik, az állam közel tíz éve arra hivatkozva államosította az addig zömmel önkormányzati kézben levő egészségügyet, hogy ettől kezdve minden jobb lesz. Az állami egészségügyben dolgozó orvosokat pedig éppen mostanság kényszerítette választásra: vagy aláírják a szolgálati jogviszonyt, vagyis vállalják a tisztán állami egészségügyi szolgálatot, vagy mehetnek Isten hírével. Ha maradnak, azzal azt is aláírják, hogy lehallgathatják a telefonjukat, megfigyeltethetik őket. Mindezt arra hivatkozva, hogy az állami egészségügy ennyire fontos, a tisztasága nemzeti érdek, mivel ez a jobb, a legmegfelelőbb forma.

Most pedig egy állami cég magánbiztosítást kínál az állami egészségüggyel kapcsolatos elégedetlenségre alapozva, az állam hálózatát használva? Igen, erről van szó.

...

A helyzet azért pikáns, mert egy állami szereplő olyan ágazat termékeit kínálja (a magánegészségügyét), amelyet egyébként az állam ott üt és vág, ahol csak ér. 

1.    Megszüntette a béren kívüli juttatásként a munkahelyek által nyújtott kiegészítő egészségbiztosítás adózási előnyét. 

2.    Kiszorítják az állammal szerződött és tb-finanszírozott diagnosztikai egységeket az állami kórházakból, nem kötnek velük újabb szerződést, mert uniós támogatásból nélkülük is be tudják szerezni a nagy értékű berendezéseket. (Más kérdés, hogy ezzel csak megerősítették a legnagyobb kiszorított, az Affidea Magyarország Kft. piaci pozícióit, mert hiába lett több állami CT, MR, PET CT, ha nem nőtt jelentősen az állami finanszírozás. Így a kereslet még nőtt is.)

3.    Felvásárolják a magán nőgyógyászati terület hightechjének számító meddőségi klinikákat. A nagyokkal ez már korábban megtörtént, piaci áron vették meg a cégeiket. (Azóta sem láttunk adatokat, hogyan alakult a lombikbébi programból született gyermekek száma.) Most egy szakmailag és alkotmányosan is erősen aggályos salátatörvény alapján állami monopóliummá teszik az eddig még privátban végzett fizetős lombikbébi-beavatkozásokat. A kisebb, egészségbiztosítási finanszírozással nem rendelkező magáncentrumokat (vagy ezt a tevékenységüket) államosítják (elkommunizálják) a tervezet szerint minimális ellentételezéssel. (Illetve a háttérben folyó különalkukkal.)

4.    Megtiltják az állami egészségügy dolgozóinak, hogy másodállást vállaljanak magánegészségügyi intézményekben. Vagyis választás elé állítják a doktorokat és a nővéreket, hogy csak az állami vagy csak a magánszektorban dolgozzanak, megszűnik a korábbi keveredés (legalábbis macerás munkáltatói engedélyhez kötött). A módszer ugyan menedzsment-szempontból primitív, mert nem tartalmaz jelentős minőségi vagy mennyiségi ösztönzőt az államiban maradóknak, de laikusok számára remekül kommunikálható.

5.    És ott van még a Fidesz-többséget megalapozó 2008-as népszavazási kampány szlogenje: „Az egészségügy nem üzlet”, holott jól látszik, hogy az állam nagyon is jó magánüzletet lát benne, ráadásul egy állami cégen keresztül. A közkórházakból kiszorított multiktól szerepazonos, ha gyorsaságot ígérnek a hosszú és lassan apadó állami várólistákkal szemben, ugyanez viszont finoman szólva is visszás az állami megrendelésen zsírosodóktól, az állam hálózatát magáncégeknek kiajánlóktól. Még akkor is, ha nem minden ügynökük kezd olyan felütéssel, mint a cikkünk elején idézett. (Bár egy profi társaságnál az ügynökök spontánnak látszó szavait is gondosan megtervezik.)

További részletek a cikkben.