Szakemberhiány és jogi rendezetlenség egyaránt nehezíti a hazai pszichiáterek munkáját.
Korábban senki sem gondolta, hogy a XXI. század egyik legnagyobb kihívása a mentális problémák soha nem látott mértékű gyakorisága lesz. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2013-as adatai alapján a tartós munkaképesség csökkenés 21,2 százalékát mentális zavarok okozzák, s 2030-ra – ugyancsak a WHO prognózisa szerint – a depresszió lesz a munkaképesség csökkenés leggyakoribb oka. Ez nem csak az egyes országok versenyképességét veszélyezteti, de az egészségügyre is hatalmas terhet ró, miközben a betegellátás szereplői nem csak kevesebben vannak a szükségesnél, de maguk sem kivételek a fenti tendencia alól: az orvosi pálya maga is rizikófaktora a mentális zavaroknak – olvasható a medicalonline.hu portálján.
A hazai pszichiátria helyzete nagyjából kvadrál a honi egészségügy egészének állapotával. Az MPT kalkulációi szerint körülbelül 650 pszichiáter dolgozhat itthon. A pontos számra nehéz szert tenni, hiszen van aki leteszi ugyan a szakvizsgát, de sohasem dolgozik a szakmában, mások regisztrálnak ugyan, de közben külföldön dolgoznak – a skandináv országokban például akár több százan –, míg a nyugdíjasok esetleg csak napi 2-4 órai elfoglaltságot vállalnak. Kevés a rezidens, s ráadásul a fiatal középkorosztály fog vándorbotot.
Nem kisebbek a problémák a finanszírozással, amely nemigen díjazza az úgynevezett nehéz – így sok munkaórát igénylő – esetek kezelését. Évek óta megoldatlan a pszichoterápia finanszírozása is, amelyért olyan keveset fizet az egészségpénztár – illetve ma már az állam –, hogy maguk az intézmények sem nagyon ambicionálják kollegáik ilyen irányú tevékenységét. Egy-egy pszichoterápia ideje alatt ugyanis a munkatársak sokkal több pénzt „termelhetnek". Nem véletlen, hogy ingyenes pszichoterápiához Magyarországon ma már csak az egyetemeken illetve képzési központokban lehet jutni.