Mentősök Borsodban - Brájen élete

A mentőnek riasztás után egy percen belül kell elhagynia az állomást, Tiszalúcon ebbe az is beszámít, hogy a vezetőnek helyszűke miatt a jobb oldali ülésről kell átmásznia. Ha mindkét kocsit riasztják, a tiszalúci úgynevezett kulcsos állomás, a mentőépület üres marad, olyankor bezárják. Borsod megye kistelepülésein néha egészen furcsa indokkal hívnak mentőt, az első hallásra meglepő esetleírások mögött azonban sokszor érthető történetek húzódnak meg – csak éppen a körülményeket is ismerni kell hozzájuk – olvasható a magyaridok.hu portálján.

A Tiszaújvárostól Szerencsig tartó területen a városoktól távolabb eső falvak ellátására 1992-ben telepítettek önálló mentőállomást a körzet központjának számító, hatezres lélekszámú Tiszalúcra. Az állomáson tizenhárman szolgálnak: hat gépkocsivezető és hét mentőápoló. A földszinti garázsban két jármű áll. Az egyik a sárga Volkswagen Crafter, amelyben már légkondicionálás is van. A másik egy idősebb Ford Transit, abban nincs ilyen berendezés, a nyári hőségben néha 45 fokos melegben utaztatják a beteget.

A garázsban, ahol a Ford Transit áll, olyan szűk a hely, hogy csak a jobb oldali ajtó nyitható, a gépkocsivezetőnek az utasülésről átmászva kell indítani, és ez is beszámít az állomás elhagyására meghatározott egyperces szintidőbe.

A mentőállomást öt éve Bíró István vezeti, aki speciálisan képzett ápolóként a régió egyetlen mentőhelikopterén is szolgálatot teljesít. Ez, mint mondja, azért jó, mert a helikoptert kiemelt esetekhez riasztják, amelyek szakmai szempontból is kihívást jelentenek.

Tiszalúcon ez nem mondható el minden esetről, mert a környező falvakban akadnak betöltetlen vagy évek óta helyettesítéssel, kevés időben ellátott orvosi körzetek, háziorvos híján pedig az ott élő emberek minden panasszal mentőt hívnak. Az igazán komoly esetek mellett így az is előfordul, hogy szimpla hasfájáshoz, eldugult katéterhez, hőemelkedéshez hívják őket.

A tiszalúci állomás pályakezdő mentősei a szükséges képzések megszerzése után Miskolcon szereztek gyakorlatot. Egy hónap után kerültek ki Tiszalúcra, ahol már a legkeményebb helyzetek várták őket.

A mentősök általában nem kérdezősködnek a kórháznak átadott betegek után. Nem hiányzik az esetleges csalódás, hogy hiába volt az erőfeszítés, a küzdelem, a rohanás. A kudarcok feldolgozása olyan teher, amelyet mindenki másképp él meg. A tiszalúci állomáson dolgozott olyan mentős, aki olykor az udvarra vonult el sírni. Ő rövid idő után le is szerelt. Mások pedig maradtak. Balogh Ferenc például húsz éve dolgozik itt. Annak idején villamosipari szakközépiskolába járt, amikor az érettségi találkozón elmondta, hogy mentős lett belőle, a többiek nem akartak hinni a fülüknek, hogy olyan pályára került, ahol emberekkel kell foglalkozni… Ő azt felelte, éppen az élteti, hogy másoknak tud segíteni.