Méretes pofont kaptak idén az ápolók

A felmondási tilalom miatt csak a veszélyhelyzet után derül ki, hogy az ápolók, asszisztensek mekkora hányada írja alá az új munkaszerződéseket. A felmérések komoly elégedetlenségről tanúskodnak, miközben a járvány miatt extra a terhelés, rengeteg a nyugdíj előtt álló, utánpótlás pedig alig van. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke értékelte az évet az index.hu kérdései nyomán.

Az Egészségügyi Világszervezet 2020-at az ápolók évévé nyilvánította. Kétségtelenül az volt, csak nem éppen úgy, ahogyan gondolták. Hogy bírták, bírják a járvány okozta elképesztő terhelést?

Nagyon nehezen, mert ez a járvány azokat is teljesen új helyzet elé állította, akik nem közvetlenül Covid-betegeket ápolnak. Szinte valamennyi kórházban rendkívüli belső átszervezések voltak és vannak, osztályok költöztek akár más telephelyre, esetleg más városba is, ami még békeidőben is komoly logisztikát igényel, hát még ilyenkor. A másik oldalon olyan egységeket kellett létrehozni – vörös és szürke zónákat –, amelyek korábban nem léteztek. Az intenzív osztályokat meg kellett erősíteni az összes hadra fogható, intenzíves, sürgősségi, aneszteziológiai szakmai múlttal, ismerettel rendelkező kollégával, ami hatalmas kihívás, mert bár mindenki tanulta korábban a fertőző betegek ápolását, többen csinálták is, de most ez jelenti a fő kihívást.

A közösségi médiában írt bejegyzések azt mutatják, hogy a más szakterületről átvezényelt ápolók közül sokan félnek, szoronganak.

Rendkívüli módon megterheli ez a helyzet azokat, akik amúgy a munkájuk során nem találkoznak naponta súlyos, illetve nagyon gyorsan romló állapotú páciensekkel, nem kell rendszeresen szembesülniük akár egymás után több beteg elvesztésével is, mert, mondjuk, szülészeten dolgoznak. Az pedig további komoly stresszforrás, hogy a szakdolgozók körében is egyre több a haláleset, hiszen ez azt üzeni, ez velük is megtörténhet

Sikerült elérni, hogy mindenki 100 százalékos táppénzben részesüljön?

Sajnos még mindig nem. Hiába állami fenntartásúak a kórházak, ebben olyanfajta szokásjog alakult ki, hogy míg az egyikben magától értetődő a 100 százalékos táppénz, a másikban csak 60 százalék jár, és kérelmezni kell azt is, hogy legalább hetek, hónapok múltán ellentételezzék az akár háromhetes karantén idején kiesett jövedelmet. Ez a gyakorlat ugyanúgy nem egységes, mint hogy milyen pótlék illeti meg a szürke vagy a vörös zónában dolgozókat.

Azt mondja, hogy teljességgel esetleges, kapnak-e, és ha igen, mennyi pluszpénzt a Covid-osztályokon dolgozók, beleértve a Covid-intenzíveseket?

Kénytelen vagyok ezt mondani, mert ez a helyzet, pedig ez ellen is szót emeltünk.

Van, ahol nem kapnak semmit?

A hozzánk érkezett panaszos levelek tanúsága szerint van. Információink szerint 0 és 200 ezer forint bruttó a két szélső érték, a leggyakoribb a 40–100 ezer forint közötti összeg.

A veszélyhelyzet idején felmondási tilalom él az egészségügyben. Mit gondol, ha nem lenne ilyen korlátozás, most többen otthagynák a kórházakat?

Nem gondolom. Akik ettől a helyzettől megriadtak, már tavasszal más területre mentek át az egészségügyön belül, vagy akár a magánszférába, ahol nem kötelezhetik őket fertőző betegek ellátására. Ez azonban nem volt tömegesen jellemző, az ápolók többsége tudomásul veszi, hogy vészhelyzetben ott kell helytállnia, ahol a legnagyobb szükség van a tudására, a munkájára. A fölmondások tehát nem a Covid–19 miatt jelentenek potenciális veszélyt, hanem mert nagyon nagy a bizonytalanság az egészségügyiek jogviszonyát érintő új törvény miatt. Továbbiak a cikkben