Azt a nézetet vallom, hogy olyan betegségben, ami megelőzhető, senkinek nem szabadna meghalnia, az oltásellenesség pedig ez ellen dolgozik.
Neve összeforrt a védőoltásokkal, ha valakinek komolyabb kérdése van a vakcinákkal kapcsolatban, nagy eséllyel hozzá fordul. Hogyan kezdett el ezzel a témával foglalkozni, és mi adja a legnagyobb nehézséget ezen a területen? Dr. Kulcsár Andrea gyermekgyógyásszal, infektológussal, klinikai oltási tanácsadóval a házipatika.com beszélgetett.
Amikor tavaly év végén a harmadik oltásomat kaptam, azt hittem, már semmi nem tud meglepni az oltóponton, ehhez képest arra érkeztem, hogy ön is ott dolgozik.
Mi lett volna, ha egy évvel korábban lát, amikor a szárazjeget pakoltam?! Emlékszem, 2020. december 9. békés napnak indult, aztán kaptam egy telefont azzal, hogy oltópontot fogok létesíteni, vezetni. Úgy, hogy senki nem tudta akkor még az egész országban, hogy mit jelent az oltópont működtetése, mit fogunk használni, hogyan fogunk oltani. Az új platformon gyártott COVID-19 elleni oltóanyagokról kezdetleges tudásunk volt. Voltak ötletek, hogy az István kórházban, ebben vagy abban a pavilonban leszünk, de a helyzet naponta változott. Az első számításaim szerint elégedett lettem volna napi 60 oltással, de ez az elképzelésem megdőlt, hamar ott tartottunk, hogy naponta ezret kell beadnunk. Rám főleg a szakmai irányítás, kezdetben a logisztikai szervezés, oltóanyag-rendelés és -elosztás hárult. Volt alkalom, amikor ugyanúgy részt vettem az adminisztrációban, a páciensek kikérdezésben vagy éppen oltásában, az oltóanyag előkészítésben, ahogy a kollégáim. Mindenki mindenkinek segített, igazi csapatmunka volt.
A járvány időszakát hogy viselte, pláne addig, amíg nem volt oltás?
Eleinte a COVID ambulancián dolgoztam, amit gyerekorvosként rosszul viseltem, mivel felnőtteket bíztak rám. Szerencsére belgyógyász-infektológus kollégám, dr. Arányi Zsuzsanna vigyázta és könnyítette a munkánkat. Rengeteg volt a beteg, önként vállaltuk, hogy segítünk a belgyógyászoknak. Kevésszer sírtam annyit, mint akkor, a családtól én is el voltam zárva. Napi 12 órát dolgoztam, otthon teljesen egyedül voltam munka után. A helyzetet az is bonyolította, hogy akkor még keveset tudtunk a betegségről. Szóval nehéz időszak volt ez, de orvosi szempontból nagy erőlépést jelentett, igazi kihívásnak számított. (...)
Oltásellenesekkel a napi gyakorlatban mennyire találkozik?
Korábban volt dolgom velük, de ma már annyira sok feladatom van a klinikai védőoltási tanácsadóban, hogy nincs erre időm. Plusz nem is tudok velük mit kezdeni, általában ingerült leszek. Nem tehetek róla, de azt a nézetet vallom, hogy olyan betegségben, ami megelőzhető, senkinek nem szabadna meghalnia, az oltásellenesség pedig ez ellen dolgozik. (...)
Ön a kötelező oltásokon kívül mit adatott be magának?
Nyilván elsők között voltam oltva COVID-19 elleni oltással. Mivel elmúltam 50 éves, oltva vagyok a pneumococcus-fertőzés ellen, és minden évben beadatom a szezonális influenza ellenit is. Az életkorom miatt még nem voltam kanyaró ellen oltva, és nem is estem át a betegségen, így kaptam MMR-oltást is.
További érdekes részletek a teljes cikkben