Miért változott meg az emberek hozzáállása a vírushoz?

A koronavírus első és második hulláma sok mindenben eltér, például a fertőzöttek és a halálozások számában, a korlátozó intézkedésekben, de amiről talán kevesebbet beszélünk, hogy az emberek hozzáállása a vírushoz is nagyban megváltozott. Márciusban és áprilisban még látványos képeket láthattunk a boltok wc-papír-készleteit pillanatok alatt felvásárló emberekről, és a Youtube-on is számos videó jelent meg, amelyben azt próbálták elmagyarázni, hogy milyen gyakran és milyen fertőtlenítő szerekkel töröljük át az összes kilincset a lakásban, és hogy tudjuk úgy levenni a maszkot az arcunkról, hogy még véletlenül se érintsünk meg esetlegesen fertőzött részeket, írja a G7.hu.

Ez a fajta óvatosság mára már elmúlni látszik. Az üzletekben potom árakon juthatunk hozzá maszkokhoz, fertőtlenítőszerekhez nagy tételben, ami arra utal, hogy a kezdeti kiugró kereslet mára alábbhagyott. Bár természetesen továbbra is életben vannak bizonyos elővigyázatossági szabályok – amelyek idővel még szigorodhatnak is –, az emberek ébersége lanyhul.

A viselkedésgazdaságtan és a döntéshozatal kutatói hosszú ideje keresik a választ arra a kérdésre, hogy az emberek hogyan ítélik meg a körülöttük levő dolgok kockázatait. Jól látszik, hogy a kockázat észlelése nagyon sok mindentől függ, és számos tényező torzíthatja azt, hogy valaki mit tart kockázatosnak és mit nem. Az egyik ilyen szempont, hogy az adott kockázati tényező mennyire ismert az emberek előtt. Egy márciusi kutatás például azt mutatta ki, hogy azok az amerikaiak, akik minden nap böngészik a koronavírus-statisztikákat, sokkal nyugtalanabbak a járványhelyzetet illetően, és sokkal inkább hisznek abban, hogy ők is megfertőződnek, mint azok, akik nem érzik szükségességét, hogy ilyen statisztikákat olvassanak nap mint nap.

A tájékozottság mellett fontos az is, hogy mennyire tűnnek félelmetesnek a várható negatív következmények. Sokan mind a mai napig azért félnek a repüléstől, mert ha lezuhan a repülőgép, az utasok nem tudnak ez ellen tenni semmit, és szinte biztos, hogy egy szerencsétlenül járt gép utasai mind életüket vesztik a katasztrófában. Pedig racionálisan nézve ez a félelem nem indokolt: a fejlett világban alig-alig vannak repülőgép-szerencsétlenségek, annak valószínűsége, hogy egy ilyen áldozataivá váljunk, elenyészőnek mondható.

Az emberekre általában az jellemző, hogy a kis valószínűségeket felnagyítják, azaz nagyobbnak gondolják, mint amekkorák azok valójában. A valószínűségek felnagyítása viszont legtöbbször a kockázatok túlértékeléséhez is vezet, ezért is reagálunk sokszor hisztérikusan az ilyen eseményekre. A túlreagálás azonban inkább csak az első időszakban jellemző: az embereknek csak egy kisebb hányada él hosszú ideig folyamatos félelemben, a nagyobbik részénél egy idő után a megnyugvás kerekedik felül.