Az ázsiai tigrisszúnyog az 1970-es években bukkant fel Európában; Magyarországon először 2014-ben észlelték.
„Itt nem az a kérdés, hogy megjelenik-e nálunk, vagy esetleg kialakulhat-e nálunk a dengue fertőzés, csak az a kérdés, hogy mikor. És ez elsősorban attól fog függni, hogy alakul a mi tigrisszúnyog-állományunk” – mondja Kurucz Kornélia, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatója a Kiszáradó síkság, a Qubit és a vajdasági Sajtószabadság Alapítvány hatrészes podcastsorozatának harmadik epizódjában.
Az inváziós szúnyogfajok magyarországi terjedését a kutatók többek közt a lakosság bevonásával követik, az évekkel ezelőtt a Pécsi Tudományegyetem és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont együttműködésével elindult Szúnyogmonitor citizen science projekt keretében. „Minden évben próbáljuk bővíteni azt, hogy mit csinálunk, mit vizsgálunk” – mondja Szentiványi Tamara, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. A program az ázsiai tigrisszúnyog mellett az egyelőre kisebb számban jelen lévő koreai szúnyog és japán bozótszúnyog terjedését követi.
Az inváziós rovarfajok nemcsak kellemetlenséget jelentenek, és nemcsak az egészségünket veszélyeztetik, hanem mezőgazdasági károkat is okoznak, miután hatalmas egyedszámban megjelennek egy új területen. Az inváziós kártevők terjedését nemcsak a globalizáció és a klímaváltozás segíti, hanem a természetes élőhelyek drasztikus visszaszorulása is. „Egyre növekszik az ökológiai lábnyomunk, egyre kisebb területen vannak meg a természetes élőhelyek. Magyarországon egyszerűen azt lehet mondani, hogy olyan hatalmas mértékű agrárterület-használat van, és olyan mértékben szorulnak ki a természetes élőhelyek, főleg az agrártájnak a keretében, hogy ez egyfajta immunrendszer-gyengülést jelent” – mondja Samu Ferenc, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos tanácsadója.
Továbbiak a teljes cikkben, melyből az adás felvétele is meghallgatható