Az egészségügyi dolgozók is nehezen viselik a rájuk zúduló fizikai és lelki terheket.
Rosszindulatú daganatos betegség ma már szinte minden családban előfordul. A légcső-, hörgő- és tüdőrák miatti halálozás hazánkban az európai uniós átlag duplája, és hasonlóan alakulnak a statisztikai adatok a vastagbélrák és a méhnyakrák esetében is. „A rák ellen, az emberért, a holnapért!" Társadalmi Alapítvány tegnapi konferenciáján az is elhangzott, hogy az egészségügyi dolgozók nehezen viselik a rájuk zúduló fizikai és lelki terheket - írja a Magyar Nemzet.
Hegedűs Katalin, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet egyetemi docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a betegeket ellátó személyzetnek tudnia kell, hogy a páciensek legtöbbje nem a haláltól fél, hanem attól, hogy a családjuk miként fogadja a betegség tényét, hogy a hozzátartozók hogyan viszonyulnak az újabb műtéthez és az ezzel járó feszültségekhez.
Hegedűs Katalin szólt emellett arról is, hogy az egészségügyi dolgozók többsége nehezen viseli a fizikai és lelki terheket. Ezért rámutatott arra is, hogy a Magatartástudományi Intézetben a közelmúltban számos stresszkezelő és kommunikációs tréning indult, de az egészségügyi dolgozókat fenyegető kiégéses állapot megelőzésében a munkatársak segítő szerepe a leghatékonyabb.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke előadásában arra mutatott rá, hogy az egész-ségügyi ellátórendszerben paradigmaváltásra van szükség. Hangsúlyozta, hogy a gyökeres változások előmozdításában a civil szervezeteknek is szerepet kell vállalniuk, erős védőhálóként kell működniük. Az elnök kiemelte, hogy a civil szféra a beteggyógyításban, az eszköz- és műszerfejlesztésekben, a mentőszolgálatok működtetésében is jelentős feladatokat lát el, és emellett a prevencióban is kiemelkedő szerepet képes betölteni.