Minden harmadik gyerek mentális probléma miatt szorul kezelésre

Hónapokat, néha éveket töltenek otthon, kiszakadva az iskolából, távol a barátaiktól. Kezelésekre járnak, küzdenek, miközben próbálják követni a tananyagot: ők a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek, a héten a tanév számukra is véget ért. De van-e egyáltalán oktatás a hazai kórházakban? Ki segít nekik az otthoni lábadozás időszakában? És egyáltalán mi takar az a minisztériumi irányelv, ami az oktatásukra-nevelésükre vonatkozóan idén tavasszal jelent meg? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Index a KórházSuli Alapítvány segítségével.

Bár pontos adatok nincsenek, Tóth Almássy Monika emlékeztetett, hogy egy 2019-es kiadvány szerint a több mint 1 millió tanköteles diáknak mintegy 5 százaléka küzd valamilyen, a mindennapi életet korlátozó betegséggel. Ez mintegy 50 ezer diákot jelent, de a KórházSuli vezetője szerint ezt csak egy óvatos becslésnek lehet tekinteni, egészen mostanáig ugyanis az sem volt meghatározva, hogy egyáltalán kit sorolunk a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek csoportjába.

Idén májusban azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma nyilvánosságra hozott egy, az oktatásukra-nevelésükre vonatkozó szakmai irányelvet, melynek a kidolgozásában a KórházSuli is részt vett. 

Bár a köznevelési törvény korábban is kimondta, hogy a kórházban, gyógyintézményben lévő gyerekeknek joga van a tanuláshoz, és hogy az iskoláknak az orvosi igazolást felmutató, egyéni tanrendben lévő diákoknak heti 10 órában kell foglalkozást biztosítani, esetükben az oktatás a gyakorlatban nagyon sokszor csak az osztályozó vizsgák megtartására korlátozódott.

Valódi végrehajtásra protokoll és gyakorlati útmutató nélkül nem igazán volt példa, a pedagógusoknak és az egészségügyi dolgozóknak se energiájuk, se módszertanuk, se tudásuk nem volt arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene ezekkel a tanulókkal foglalkozni, és a legtöbb esetben kapcsolat sem volt az oktatási és az egészségügyi intézmény között. Ebben számítunk most változásra - mondta a kórházpedagógus.