A szakember eddig körülbelül 4000 televíziót adott át és szükség esetén kötött be, nyolcfős, önkéntesekből álló brigádja segítségével.
2012-ben szinte egyik pillanatról a másikra nagy változás állt be a televíziózás világában. A földfelszíni analóg műsorszórást megszűntették, helyette digitális vétel segítségével érkezik az adás, melyet az újabb készülékek már képesek fogni. A televíziószerelőként dolgozó Ellenbacher Attila azzal szembesült, hogy rengeteg használható, jó minőségű készülék vált szükségtelenné - írta az egy.hu.
„Rengeteg példány kötött ki nálam, én pedig sajnáltam volna, ha ezek a sokszor hibátlan készülékek a szemétben végezték volna. Elkezdtem őket bevinni a Heim Pál Gyermekkórházba, ahol örömmel fogadták a felajánlást, ugyanis rengeteg kórteremben nem volt tévé. Akkor még nem számítottam rá, hogy a projekt ennyire kinövi magát. Csak vittem a hozzám került tévéket, a bekötést is elvégeztem, egészen addig, míg a Heim Pálban már nem volt szükség több készülékre, viszont nálam még mindig rengeteg volt” – mesél Attila az első átadásokról. Valahogy így indult az a történet, ami ma, tizenegy évvel később ott tart, hogy az ország összes kórházi tévéjének mintegy 15 százaléka Attila felajánlásaiból származik.
Az adományozás 2012 óta folyamatos, azonban ahhoz, hogy mindez országos szintre emelkedjen, érdekes módon egy kellemetlen, abszurd eset kellett: történt ugyanis, hogy egy budapesti kórház igazgatósága nem fogadta el a készülékeket, mondván, hogy az adományozást bonyolító Ne Dobd Ki Alapítvány, vagyis gyakorlatilag Attila nem vállal garanciát. A sajtó felkapta az önkéntesség visszautasításának ezt a meglehetősen furcsa esetét, ami azt eredményezte, hogy magánemberek, kisebb cégek sokasága kezdte keresni a szakembert az ország minden területéről, hogy átadhassák a megunt, lecserélni kívánt készülékeiket
A szakember eddig körülbelül 4000 televíziót adott át és szükség esetén kötött be, nyolcfős, önkéntesekből álló brigádja segítségével. Továbbiak a teljes cikkben