Minden rendben? Csak kötelező kincstári optimizmus

„A kórházi műtőkben elromlott klímaberendezések miatt ’csak’ négy kórházban kellett teljesen leállítani a műtéteket, de beteg nem maradt ellátatlanul” – nyilatkozta Takács Péter, az egészségügyért felelős államtitkár, amivel azt akarta mondani, hogy a magyar egészségügyben minden rendben van. A Hírklikknek adott interjúban azonban ezt az állítást Komáromi Zoltán nyugdíjas háziorvos, egészségpolitikus tételesen cáfolta. Utalt rá például, hogy fél Magyarországon szünetel hónapok óta a gyereksebészeti ellátás és emiatt Békés és Csongrád megyéből Pécsre, Debrecenbe és Budapestre kell vinni a beteg gyerekeket. Négy-hat órát zötykölődnek a mentőben a lázas, esetleg sérült gyerekekkel, de ettől még minden rendben van az egészségügyben.

Ön is így látja, direkt öröm betegnek lenni Magyarországon?

Valószínűleg az államtitkári munkaköri leírásban a kötelező kincstári optimizmus is szerepel. Szerintem ma ebben az országban minden beteg el van látva? Az egészségügy első számú vezetőjének szájából ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Másrészt borzasztóan fölháborít, hogy ilyen hozzáállással vezethetik Magyarországon az egészségügyi ágazatot. 

Takács Péter szerint van elegendő orvos, nincs gond a területi elosztással sem. Abban biztosan igaza van, hogy azok az orvosok, akiknek kezelniük kell ezt a helyzetet, sokszor erejükön felül teljesítenek.   

Ha volna elegendő orvos és a területi elosztás is rendjén lenne, akkor ezzel kapcsolatban kevesebb emberi tragédiáról, kevesebb betegpanaszról, talán megelőzhető halálesetekről, elhalasztott műtétekről vagy kényszerűségből szüneteltetett onkológiai kezelésről, a szükségesnél ritkábban elvégzett művese kezelésről hallanánk. Ha csak két héttel vagy három héttel elhalasztják egy rákbeteg kezelését, mert az adott intézményben éppen nem tudják ellátni, ha a dialízist nem heti három, csak heti két alkalommal biztosítják a veseelégtelenségben szenvedőnek, az nem ugyanaz az ellátás. Ez jelentősen növeli a kockázatát annak, hogy ezeknek a betegeknek romlik a gyógyulási esélyük, a túlélési lehetőségük, az életminőségük. Mintha ezt nem is venné figyelembe az orvos végzettségű államtitkár. 

Sokan úgy látják, ebben a helyzetben egyedül az egészségügyben dolgozók „tartják a lelket” az ellátás színvonalában. Meddig lehet ezt fenntartani? 

Magyarországon már évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy minden egészségügyben dolgozó szakember a saját képzettségénél, végzettségénél egy vagy akár két szinttel lejjebb elvárt tevékenységekkel tölti ki a munkaidejének egy jelentős részét. Az orvos zárójelentést gépel, a nővér segédnővéri feladatokat végez, vagy adminisztrál, netán előjegyzési naptárat vezet. Valójában olyan szakemberhiány van a szakdolgozói és adminisztratív területeken, ami gyakorlatilag lehetetlené teszi, hogy jól szervezett módon folyjon az egészségügyi intézményekben a gyógyító munka.

Ez igaz a szakrendelésekre is, az előjegyzési rendszernek millió gyerekbetegsége van. Megesik, hogy egyszerre 10-15 beteg érkezik a rendelésre, máskor eltelik akár egy, másfél óra is úgy, hogy nincs egyetlen előjegyzett beteg sem a váróban, pedig ott ül a személyzet a rendelőben. Ez óriási pazarlás a munkaerővel. Nem akarok senkit számokkal terhelni, de tudni kell: jelenleg hatvanezer nővér, asszisztens, szakdolgozó, szaknővér hiányzik az egészségügyből, s ez óhatatlanul feszítetté teszi ezt a munkát. A következmény? A sokszor fáradt nővér nem úgy mozdul, nem úgy reagál a beteg kérésére, ahogyan elvárnák tőle, pedig a kiszolgáltatott ember elvárná, hogy foglalkozzanak vele, kezeljék, közben nem fog a hatvanezer hiányzó munkaerőre gondolni.

További részletek a cikkben.