Mindenki érzi, ha meg fog halni

Ne misztifikáljuk túl a halált. Kegyes hazugságok helyett empátia és őszinteség, húgyszagú krónikus osztályok helyett otthoni ápolás, a kifogásként emlegetett biztonság helyett méltóság: a saját halálomról hadd döntsek én – és ez nem az eutanáziát jelenti. Mit mondhatunk a haldoklónak? Milyen halált szeretnénk magunknak, miért nem adjuk meg ugyanezt a családtagjainknak? Milyen kifogásokkal dugják intézménybe az öregeket, és mi lehet ennek az alternatívája? – teszi fel a kérdéseket az index.hu portálja, amely interjút készített Hegedűs Katalinnal, a hospice-mozgalom egyik vezetőjével.

- A jó halálról beszélve abból kell kiindulnunk, hogy a halál tabu, amiről nem tudunk beszélni. Az egész témát megpróbáljuk elzárni, mint a haldoklót az elfekvőbe. Ilyen az ember, vagy ez kulturális kérdés?
- Régen nyilvánosan születtek és haltak meg az emberek, manapság ehhez képest nem nagyon van jelen a család. Meg szoktam kérdezni az előadásaimon, hogy láttak-e már halottat, általában a középkorúaknak is az a válaszuk, hogy nem. Sok kórházban még mindig paravánt vonnak a haldokló köré, mondván, nem akarják, hogy a többi betegnek traumát okozzon a látványa. Ez borzalmas: az ember, ha magánál van, akkor számára ez az élet vége, hogy elparavánozzák. És a többi beteg is azt látja, hogy ha én is ilyen állapotban leszek, ez vár majd rám is.
De van ellentendencia is: 25 éve foglalkozom hospice-szal és a meghalás kérdésével, és azóta van egy nagyon erős európai kezdeményezés abba az irányba, hogy az emberek otthon halhassanak meg. A korábbi görcsök kezdenek kicsit feloldódni.

- Hol halnak meg ma az emberek?
- A nyolcvanas években még majdnem mindenki kórházban, leggyakrabban krónikus osztályokon, ami általában nagyon szomorú hely. Most sok európai adat mutatja, hogy egyre többen otthon vagy otthonszerű intézményben: nem elfekvőben, hanem jófajta nursing home-ban, ahol sokszor komfortos lakások állnak rendelkezésre. Magyarországon is látjuk, hogy például a hospice-ellátásban elkísért betegeknek (tavaly 9 ezer ember) körülbelül a fele már otthon hal meg. Ez számnak nem nagy, hiszen Magyarországon 130 ezer haláleset van évente, de óriási előrelépés.

- Olyan egyértelmű, hogy jobb otthon meghalni? A családtagok ezt sokszor nem így gondolják.
- Mitől szoktak félni? Hogy a beteg otthon fog megfulladni, vért hányni. Ilyen félelmek miatt nem kell kórházba rohanni, mert ez valószínűleg úgyis már a haldokló életének az utolsó öt perce lesz. Minden öregember otthon szeretne meghalni, az ő kis fészkében. Én sem szeretném majd egy büdös intézményben végezni. De ehhez sokszor nincsenek meg a feltételek, egy családtag önmagában ezt nem mindig tudja bevállalni.

A teljes interjú a portálon olvasható!