Mindenkinek élmény a kórházsuli

Bizonyára hallottatok már a leterhelt gimnazistákról, akiknek magukra sem jut idejük, nem pihennek eleget, és kora este fáradtan tántorognak haza. De vajon azt az érzést ismeritek-e, hogy „bárcsak iskolában lehetnék, bárcsak kortársakkal beszélgethetnék, bárcsak tanulhatnék”? Na, ez már meglepőbb, ugye? Pedig Magyarországon több mint ezerötszáz beteg gyerek gondolja így… Nekik segít a KórházSuli, amit épp a túlterhelt gimnazisták hoztak létre a tanáraikkal, hogy segítsenek olyan gyerekek oktatásában, akik tartós betegségük miatt nem járhatnak iskolába. A program bázisát az Eötvös József Gimnázium adja, de folyamatosan hívják, várják a segíteni szándékozókat, hogy egyre több kortársukon tudjanak segíteni a maguk által kidolgozott tananyaggal és módszerrel. Ismerjétek meg őket! A wmn.hu-n Szepessy Dávid és Tündik Zoé története.

–

Dávid: „Nem korrepetálás, nem is szakkör”

Szerda, fél hat. Fizika. Nem korrepetálás, nem is szakkör. Bő két hónapja tanulunk együtt Zoéval – hatalmas hangsúly van „tanulunk”-on, ugyanis talán az a legjobb az egészben, hogy mindketten legalább annyit kapunk a közös munkából, amennyit adunk – tanítunk – a másiknak.

Három és fél éve „kórházsulizom”. Először hetedik után, nyáron fejlesztettünk egy tananyagot az egyik barátommal bioszból, mert akkor indult a program, és a biosztanárunk – aki a program egyik alapítója (Bercelédi Réka, az Eötvös József Gimnázium biológia-kémia szakos tanára) – mesélt nekünk a dologról, nekünk meg volt kedvünk besegíteni egy próbatananyaggal. Így indult, így indultunk.

Közös tanulás, saját tananyagfejlesztés és Skype-órák

Azóta rengeteget fejlődött a program, bátran mondhatom. Bizonyítják ezt a számok is (négyről százhúszra nőtt a segítettek száma, a másik oldalon húszról kétszázötvenre a segítőké), illetve az elkészített tananyagokon (bizony, a sajátjaimon is) látszik a növekvő magabiztosság és a tapasztalat. Hiszen a KórházSuli célja a beteg gyerekek segítése, ehhez pedig a legfőbb eszközünk a közös tanulás. Erre alapvetően kétféle lehetőség van: a tananyagfejlesztés és a skype-os tanulás.

Tananyagokat egy – külön nekünk személyre szabott – internetes oldalon keresztül tudunk fejleszteni. A lényeg egy ilyen anyagnál, hogy befogadhatóbb és emészthetőbb legyen a tankönyvi szövegnél (ami nem feltétlenül rossz, de az olvasgatása mégsem tartozik a kedvenc kórházi tevékenységek közé), amit az élőbeszédszerű, könnyed és közvetlen, helyenként vicces, ám mégis szakszerű fogalmazás biztosít.

...

„Az is pozitív energiával tölt fel, hogy a skype-os órákra gyakorolhatok, megcsinálhatom a gondosan összeállított házi feladatokat, emellett az órák lekötik a figyelmem. Egy épp két óra, amikor csak a tanulás van, és semmi más. Engem ez mindig kikapcsol. Minden órát izgatottan várok, mert sokkal izgalmasabb valakivel tanulni, mint egy-egy írott tananyagot olvasni. Az utóbbi esetben nincs meg a motiváció a fejlődésre és a tanulásra, de ha megvannak a kitűzött időpontok, amikre tudom, hogy készülhetek, valahogy érzek egy rendszert az életemben, nem csak telnek körülöttem a napok” – ezek már Zoé gondolatai a skype-os tanulásról. Tessék, a tanulás bizony stabil keretet teremthet az ingoványos kórházi időtlenségben, ahol az ember azt sem tudja, egy nap vagy egy hét telt-e el a legutóbbi vizsgálat óta. Főleg, ha ezt a kortársaival teheti, akik egyben egy kapcsolódási pontot is jelentenek a külvilággal.

További részletek a cikkben.