Mindennap vészhelyzet a magyar kórházakban

Sok helyen nincs elegendő lepedő, illetve lejárt sterilitású eszközöket használnak – írtuk meg korábban egy belső használatú ÁNTSZ-jelentésre hivatkozva. Munkatársaink vidéki kórházakban az alapvető hiányosságoknak jártak utána - olvasható a Nol.hu portálon.

PÉCS
Az osztályos főnővér minden hónapban jelentést küld a klinika vezetésének, és leírja, hogy miben szenvedünk hiányt. Semmi foganatja sincs. Mindig az a válasz, hogy nincs a pótlásra pénz – mondja a Pécsi Tudományegyetem egyik klinikájának nővére.

A lepedőket akkor sem selejtezik le, ha átlátszóvá koptak, és csak akkor dobják ki, ha már szétszakadtak. A PTE klinikai központjának főigazgatója, Decsi Tamás nem kívánt beszélni a tisztiorvosi szolgálat által megállapított hiányokról, de azt ő sem cáfolta, hogy ágyneműkből nem állnak jól. Ebben egyelőre nem is lesz változás, hisz a centrumnak idén 60 millió forintja van új ágyneműre, miközben ennek az összegnek a duplája se lenne sok.

Az egyetem egyik klinikáján rendszeresen elromlik az ágytálmosó automata, aminek oka az, hogy nincs pénz vízlágyítóra. Amíg rossz a gép, az ágytálak fáradságos munkával tisztíthatók, s ha ezzel kell foglalkozni az ápolóknak, kevesebb idő marad a betegekre.

A kórházban nincs antidecubitor – váltakozó nyomású – matrac, sem betegemelő készülék, a felfekvések megakadályozására pedig a hozzátartozókkal vitetik be az ehhez szükséges kenőcsöket. A krónikus osztályon harmincnyolc, az ápolásin harminc beteget láthatnak el a keretszámuk szerint, őket ez a probléma napi szinten érinti. Az egyik hozzátartozótól megtudtuk: idős, demenciával küzdő nagynénjét felkarjánál fogva pizsamával kötötték ki a kórházi ágyhoz, mert nincsenek olyan magasított rácsok, amelyek biztonságossá tehetik a fekvést a magatehetetlen betegeknek. A szennyes textíliákat külsős céggel mosatják, s egy-egy hosszú hétvégén előfordul, hogy nem érkezik utánpótlás. Volt, aki emiatt több napig is feküdt vérrel szennyezett lepedőn.

A dolgozók arra panaszkodtak, hogy nem kapnak elég nejlonzsákot, amivel a szemeteseket kibélelhetik, ezért „újrahasznosítják" azokat: a tartalmukat kiöntik, a zacskót pedig visszasimítják a kukába. Ugyanez a helyzet az elvileg eldobható steril gumikesztyűkkel is: kénytelenek fertőtleníteni és újra használni őket, mert nincs elég raktáron. Kézfertőtlenítő szerből pedig a legolcsóbbat veszik az egyik közeli hipermarketben.

Az intézményekben nem a felszereltség vagy az alapvető higiénia okoz napi problémát, hanem az alacsony bérezés és az abból fakadó munkaerőhiány. A debreceni egészségügyi intézményekre azért nem jellemzők azok a hiányosságok, amelyeket a szóban forgó jelentés felsorol, mert a helyi klinikai és kórházi létesítményekben az elmúlt tizenöt évben több tízmilliárd forintos fejlesztések történtek. E korszerűsítések révén a debreceni osztályok sokkal magasabb színvonalúak az országos átlagnál, ennek dacára mind az orvosok, mind az ápolók többsége úgy érzi, hogy nincs kellően megbecsülve. Mint mondták, szégyenletesen kevés bért kapnak, s az ennek következtében fellépő fluktuáció forrásaink szerint elsősorban a sürgősségi osztályon jelent gondokat. A Kenézy kórház számos orvosa kénytelen túlvállalni magát, így napi beszédtéma az orvosok között a külföldi munkavállalás lehetősége.