Minőségi, teljes élet – pulzus nélkül

Beültették az első hazai  végleges műszívet szeptember 20-án a Semmelweis Egyetemen. Merkely Béla, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, aki úgy nyilatkozott: úttörő lehet a műszívterápia, hiszen, a többi között nagymértékben csökkentené az általános donorhiányt is – olvasható a Magyar Hírlap – online oldalán.

- Korábban már végrehajtottunk hasonló beavatkozást, ám ilyen esetekben csak rövid ideig, néhány hónapig úgynevezett áthidaló „bridge" terápiaként alkalmaztuk a műszervet,  olyan betegeknél, akiknél mindenképpen a transzplantációra törekedtünk, de nem érkezett meg időben a beültetendő szerv, és a páciens nem volt olyan állapotban, hogy tovább várhattunk volna a műtéttel. Tudni kell, hogy azok a műszívek, amelyek az átmeneti terápiára alkalmasak, a beteg mellkasán kívül helyezkednek el. Ezzel szemben a véglegesen beültethető szerkezet, amelyet most is használtunk, akár hét évig is elláthatja az eredeti szerv funkcióit. Ebben az esetben a műszív a mellkason belül kap helyet, és az eszközt árammal ellátó, feltölthető elemek vannak csak a testen kívül. Ez egy speciális irányító panel, amit nagyjából övtáskaként tud a beteg magán hordani.

– Mire kell ügyelnie annak, aki műszívvel éli az életét?
– Az elemek, amelyek a speciális szervet működtetik, tizenkét-tizenhat óráig bírják. A beteg kettőt visel magán, amiből elegendő egy is ugyan, ám a teljes biztonság kedvéért alapfeltétel, hogy több legyen nála. Amikor lemerülnek a telepek, fény- és hangjelenség is figyelmezteti a pácienst a cserére. Otthoni használatra kialakítottunk egy elemmentes készüléket is, ami hálózatra kapcsolva működik. A műszívvel élő beteget és családját a lehető legalaposabban felkészítjük minden eshetőségre, ami problémaként felléphet. Például mi a teendő abban az esetben, ha több mint huszonnégy órán át nincs áram a közelben. A beteg egyébként a műtétet követően teljesen mobilissá válik. Az a magyar páciens, aki a közelmúltban átesett a beavatkozáson, eddigi élete során ágyhoz volt kötve. Most már három emeletet lépcsőzik, és ha szeretne, kerékpározni is tud. Gyakorlatilag összehasonlíthatatlan a mostani helyzete a korábbi életmódjával.

– Mennyi ideig készültek erre a műtétre?
– Két éve fiatal kardiológus és szívsebész kollégákat küldtünk Heidelbergbe, Londonba és Párizsba, hogy tanulmányozzák a terápiát. Maga a műtét sebésztechnikailag nem a legnehezebb beavatkozás, de a beteg előkészítése és a műtét utáni kezelés összességében egymásra épülő pontos algoritmussal működő beavatkozás-sorozat, amiben nem lehet hibázni. Tulajdonképpen július elején álltunk készen arra, hogy amennyiben van olyan páciens, aki műszívbeültetésre szorul, meg tudjuk műteni.

– Minden esetben alkalmazható a terápia?
– Előfordulhat az is, hogy nem lehet egyből új szívet beültetni, mivel az új szervnek – főként a tüdő esetében – a lényegesen átalakult keringéshez alkalmazkodnia kell, ami nem mindig kivitelezhető. A műszívterápia ilyenkor elsőbbséget élvez. A másik eset, amikor kevés az idő, és nem lehetünk biztosak abban, hogy időben megérkezik a donorszerv. Fontos az is, hogy a műtétre váró beteg együttműködő legyen, hiszen a későbbiekben egy nagyon precíz, mindennapi ütemtervet kell követnie. Úgy gondolom, ez úttörő esemény volt, hiszen a donoraktivitás nagy mértékben meghatározza, hány szívátültetést lehet végezni.

Magyarországon csaknem háromszázezer ember él szívelégtelenséggel, akiknek csaknem mindegyike előbb vagy utóbb eljut a végállapothoz, amikor már csak a műtét segíthet. Mi elértük a maximum állapotot, csaknem harminc szívátültetést végzünk évente, és szinte nem utasítunk vissza donorszervet. Mindezek tekintetében jól látható, hogy vannak határok, ám a végleges műszívbeültetés ezeket a korlátokat megszüntetheti.

– Valóban nincs pulzusa annak, aki műszívvel él?
- A műszív tulajdonképpen rákapcsolódik a szív csúcsára, egy kismotorban folytatódik és egy úgynevezett műér juttatja el a vért a főverőérbe. Tehát az aorta és a bal kamra közötti billentyűt átugorja. Ennek következményeként a bal kamra jellegzetes összehúzódása megszűnik. A folyamatos áramlás miatt a periodikus pulzus eltűnik, helyette, amikor vérnyomást mérünk, akkor nem két értéket kapunk, hanem csak egyet, ami a kettőnek valamilyen eredője. Így valóban nem lehet a műszívvel élő betegeknél pulzust tapintani.

– A közelmúltban Magyarország megkezdte a tárgyalásokat az Eurotransplanttal a csatlakozás ügyében. Mennyiben javítana ez a donorhiányon?
– Év eleje óta már hatályban van egy átmeneti szerződés, amelyet igyekeztünk maximálisan kihasználni. A csaknem harminc szívműtétből nyolc szerv az Eurotransplanton keresztül érkezett. Ez a szervezet nagyjából százkilencvenmilliós lakosságot fed le, Magyarországon pedig összesen tízmillió lakosról beszélhetünk. Az esély arra, hogy a megfelelő donort megtaláljuk, tizenkilencszer nagyobb, ami nagyon jelentős előrelépés szervátültetés esetén.
A teljes cikk a Magyar Hírlap – online oldalán olvasható!