Mivel támogathatja a magánegészségügy az állami ellátórendszert?

Sokan kérdezik tőlem, hogy mit gondolok az állami ellátórendszer és a magánegészségügy kapcsolatáról, hogyan lehet harmóniát teremteni a két rendszer között. Én úgy látom, hogy a magánegészségügy több területen is erősítheti, támogathatja az állami ellátórendszert - írta Babai László, a Prima Medica Egészséghálózat alapító igazgatója a vg.hu-n megjelent jegyzetében. Ez utóbbi nagyon nehéz helyzetben van, sokan nem gondolnak bele, hogy egyszerre kell minden ellátott számára biztosítania az ellátás teljes vertikumát falutól a fővárosig, alapellátástól a csúcsbeavatkozásokig minden beteg számára standard, egységes szinten, zárt erőforráskeretből.

Ennek az a következménye, hogy az állami ellátás belekényszerül egy jó értelemben vett tömegtermelésbe, amelyet a sablonosított eljárások és a rendkívül gyors, pörgő munka jellemez. Ezzel párhuzamosan viszont látjuk, hogy a betegek igényei nem standard módon és nem egységesen fogalmazódnak meg. A magánegészségügy ebben tudja kiegészíteni és erősíteni az állami működést. Olyan ellátási formákat és tartalmakat tud nyújtani, amelyek színesebbé, életközelibbé, személyre szabottabbá teszik mind a gyógyulást, mind a gyógyítást.

Nagyon fontos erőssége a magánellátásnak, hogy gyorsan tud reagálni a tudomány változásaira, rugalmasabban tud bevezetni új eljárásokat, ezáltal lehetősége van olyan egyedi technológiák használatára is, amelyeket az állami rendszer még nem tudott befogadni.

A magánegészségügy lassúbb, nyugodtabb munkát tesz lehetővé az orvosoknak, így nagyobb a mozgásterük a betegek ellátásában. Rugalmasabban tudnak reagálni az egyedi igényekre, nem zakatol a kezük alatt a futószalag, nem kopogtat a következő beteg, van idő válaszolni a páciens kérdéseire.

A betegek részéről teljesen jogos igény az is, hogy bizonyos helyzetekben szeretnének alaposabb ismeretekre szert tenni, megalapozott egészségügyi döntéseket hozni, és ehhez második, harmadik vagy sokadik orvos véleményét is kérni. Azt vallom, hogy a betegekre is aktív szereplőként kell tekintenünk, akiket lehet és kell is ösztönözni arra, hogy szerepet vállaljanak a saját gyógyulásukban, és ha információra van szükségük, akkor azt megbízható forrásból be tudják szerezni. Ezért kell arra törekednünk, hogy a két rendszer átjárható és átlátható legyen, a szereplők pedig tudjanak az igényeik szerint mozogni benne - írta.