MTA-főtitkár: van, aki szerint innen menekülni kell

Kedden a parlament elfogadta azt a költségvetési módosító javaslatot, amely szerint az MTA 28 milliárdos kutatásra fordítandó pénze mostantól a Palkovics-féle Innovációs Minisztériumon keresztül érkezzen az akadémiához. Ennek mikéntjét és hogyanját még senki sem ismeri. Sőt a kormányzati koncepciót sem. Török Ádám, az MTA főtitkára azt mondja, nem tervez a törvénymódosítás miatt lemondani, de a helyzet az MTA számára elfogadhatatlan. Hogyan jöhettek elő újra Kóka János mondatai? És miért találja magát az akadémia a kultúrharc kellős közepén? - teszi fel kérdéseit a hvg.hu a főtitkárral készült interjúban. 

Hvg.hu: Július 20. a költségvetési végszavazás napja, ekkor dől el, mi lesz annak a 28 milliárd forintnak a sorsa, amit a kormány át akar adni az Magyar Tudományos Akadémiától az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak, hogy inkább a tárca ossza el a kutatási pénzeket. Számít még fordulatra?

Török Ádám: Formálisan valóban akkor dől el. Aznap fogadja el a Parlament a javaslatot és szerintem addig semmi érdemi nem fog történni. 

Hvg.hu: Akkor az a döntés születik majd, amit az MTA nem tud elfogadni.

T. Á.: Igen. 

Hvg.hu: Olvasni lehetett, hogy Palkovics miniszter még nem árulta el, pontosan mik a tervei. Nem tudni, hogyan osztanák el a pénzeket, és hogyan garantálná a függetlenséget.

T. Á.: Miniszter úrral a tárgyalódelegációnk részeként többször egyeztettem, és hallottam olyan kollégáktól is, akik vele beszéltek, hogy ők hogy látják az álláspontját. Ez a két kép nem teljesen konzisztens. Miniszter úr kétfajta üzenetet mond. Az egyik az, hogy az intézeti autonómiát nem csorbítják, a kutatás szabadsága megmarad. A másik pedig az, hogy bizonyos témákat mégis csak ki kell jelölni, amelyeket kutatni kell ebből az állami pénzből, mert az állami pénzt nem lehet csak úgy bármire felhasználni. Még nem látszik tisztán a koncepció. 

Hvg.hu: Hallottuk már azt, hogy "az adófizetők pénzén finanszírozunk ötleteket, de nem segítjük, hogy azokból az ország számára hasznos termékek legyenek. Szükség van az üzleti szférára a kutatásban, hogy közös érdek legyen a versenyképesség javítása. Nem kell feltalálnunk a meleg vizet." Felismeri?

T. Á.: Ezt nem Kóka János mondta véletlenül? 

Hvg.hu: De, Kóka János 2006-os mondatai ezek, amikor megtámadta az MTA-t.

T. Á.: Ez nagyon érdekes, 2006-ban hangzott el, és nagyon úgy tűnt, hogy elfelejthetjük. Kóka János már nem közszereplő, de teljesen más kontextusban és politikai háttérrel, ez az állítás ismét előjön. Itt tennék egy kis kitérőt, vázolnék egy elméleti modellt arról, hogy az alapkutatás esetében miért nincs értelme a hatékonyság mérésének. A neve vonósnégyes-paradoxon: egy kvartett 45 perc alatt lemezre veszi Beethoven egyik vonósnégyesét, és ebből 10 ezer dollár bevételre tesz szert. Pár év múlva a kvartett megint összeül, és 40 perc alatt veszi fel ugyanezt a vonósnégyest. Megint 10 ezer dollár a bevétele. Javult vajon a kvartett hatékonysága, mert rövidebb idő alatt játszotta a darabot? Bizonyos esetekben – mint például a művészet, az alapkutatások jelentős része – a hatékonyságot nem lehet mérni. A pozitív hatások, amelyek miatt érdemes pénzt fektetni ezekbe, sokkal később jelennek meg. Ilyen alapon a Nemzeti Múzeumot sem kellene fenntartani. Milyen hasznot hoz a társadalom számára? Természetesen hoz, de nem mérhetőt. Kutatási területem az innováció és az alapkutatás, és úgy gondolom, az innováció támogatása nagyon fontos, de ennek része az alapkutatás támogatása anélkül, hogy megkérdeznénk, az mivel járul hozzá az innovációhoz. Például a számelmélet Lovász László MTA-elnök kutatási területe. Ezt a területet sokáig nem ismerték el eléggé, mert nem tudott semmit hozzátenni a gyakorlati matematikai alkalmazásokhoz. Aztán kiderült, hogy a titkosítási alkalmazások a számelméleten alapulnak. Ez az alapkutatás is értékessé vált. Vagy egy közvetettebb összefüggés: ha megnézzük a vezető amerikai multikat, elsősorban a technológiai szempontból erősebb nagyvállalatokat, meglepő módon jó néhány vezető tisztségviselő művészettörténész, klasszika filológus és egyéb hasonló alapkutatással foglalkozó bölcsész diplomájú vezető. Ezek az emberek átlátják a rendszereket, és nyitottabban gondolkodnak, mint a szűkebb problémákra szakosodott matematikusok, fizikusok, mérnökök. A kettő a társadalom gondolkodásában kiegészíti egymást. 

Hvg.hu: Lovász László egy interjújában beszélt arról, hogy az a kutató, aki túl könnyű témát választ vagy a kisebb ellenállás irányába megy, mondjuk úgy, alibizik, kikopik a tudományos közéletből. Erre mennyire lehet rálátni, hogy az alapkutatás tényleg kurrens és fontos problémákkal foglalkozik?

T. Á.: Az, hogy kurrens és fontos, nem ugyanazt jelenti. Mondok egy történelemtudományi példát: a török hódoltság korát nagyon felkészült kutatók elemzik, akik „kinevelték” egymást. Nem biztos, hogy ez a terület fontosabb más történelmi korszak kutatásainál. De most itt vannak a felkészült emberek, akik nagyon sikeres munkát végeznek. Nem lehet az alapkutatási témákat felülről kijelölni, de az sem lehet, hogy egyvalaki találja ki a kutatók közül. Ehhez kell egy bizonyos szinergia a kutatók között, akik egymást erősítik. Fontosak a műhelyek, amelyek most megvannak az akadémiai kutatóintézetekben. Az egyetemeken is nagyon sok olyan dolgot kutatnak adófizetői pénzből, ami alapkutatásnak tekinthető, aminek a konkrét hasznát nekem senki nem tudja kimutatni. Akkor nekik ez miért lehetséges, az akadémiai intézetekben viszont miért kellene ugyanezt szabályozni?

A teljes interjú a hvg.hu portálon olvasható.