Működhet együtt az állami és a magánegészségügy?

Csak erős közegészségügy mellett képzelhető el a magánszolgáltatókkal konstruktív együttműködés, ami az orvosok szabad munkaerő-áramlásának megakadályozásával, a munkaórák korlátozásával és az állami rendszer finanszírozásának megemelésével képzelhető el – jelentette ki az IME egészségügyi szaklap legutóbbi konferenciáján Újlaki Ákos, az egészségügy átalakításához tanulmányt készítő Boston Consulting Group (BCG) partnere, írja az Index.

A BCG szakembere úgy véli, az erős állami egészségügyhöz korlátozni kell a magánszolgáltatók tevékenységét, ami egyelőre szabályozás nélkül, piaci dinamikák alapján működik. Az orvosok áramlását ellátás- és betegbiztonsági szempontok miatt tartja célszerűnek szabályozni, az állami egészségügyben a stabil létszám kialakítása miatt. További problémaként említette, hogy jelenleg nincs pontos rálátás arra, mennyit dolgozik az adott orvos a két rendszerben együttesen, illetve melyik szolgáltatónál vállalnak többletmunkát.

Újlaki Ákos szerint az állami rendszer ügyeleti ellátását nem megingatva, minőségi és teljesítményi előfeltételekhez kellene kötni az engedélyt a magánszolgáltatónál végzett munkához az egészségügyben dolgozók maximális óraszámának meghatározásával, ami transzparensen követhető. A szakértő szerint azt is meg kellene határozni, hogy mely cégek végezhetnek magánegészségügyi szolgáltatást. 

A magánszolgáltatók bevonása véleménye szerint szektorsemlegesen és koncesszióalapon működhet az egészségügyben, a helyi ellátási kötelezettségeket figyelem bevéve. Ez esetben kiegyensúlyozott finanszírozás valósulhat meg. Továbbá lehetőséget kellene biztosítani a lakosoknak a magasabb szolgáltatás térítés ellenében történő igénybevételére, például hogy egyágyas kórtermet vagy jobb protézist kapjon. 

Amíg nem történik meg a magánellátás szabályozása, az állami egészségügy nem fog tudni nyerni. Még több kapacitást fog elvonni a magánszektor a közellátásból, társadalmi szinten ellenünk fog dolgozni – szögezte le.