Muszáj fájnia egy orvosi kezelésnek?

Míg régen legfeljebb a mák vagy a szesz volt fájdalomcsillapító az orvosi beavatkozásoknál, mára eljutottunk az érzéstelenítő injekció tűszúrását tompító érzéstelenítő málnazseléig, és fejlődött az orvosok kommunikációs hozzáállása is. De még mindig generációk rettegnek az évtizedekkel ezelőtti rossz élmények miatt, és csak remélni lehet, hogy ezt nem örökítik át a gyermekeikre. Hogyan és mikor juthat el odáig a tudomány és az orvosi hozzáállás, hogy nem szorongunk az orvosnál? - veti fel a kérdést a Telex cikkében Joób Sándor. 

A gyerekkori rossz emlékek részben az érzéstelenítés hiányával, vagy az akkor még nem tökéletes érzéstelenítő anyagok nem megfelelő használatával is összefüggnek – magyarázta Joób-Fancsaly Árpád, a Semmelweis Egyetem Arc-Állcsont-Szájsebészeti és Fogászati Klinika docense, intézetvezető-helyettese. Abban az időben bizony gyakran előfordult, hogy érzéstelenítés nélkül kezdtek el fúrni egy szuvas fogat. A fájdalomküszöb az embereknél elég személyre szabott: ugyanaz az inger valakinél csak kellemetlen, más számára elviselhetetlen. A fogszakorvos saját tapasztalatai szerint például a nagydarab, sokszor kigyúrt, szeplős, fehér bőrű férfiak többször hajlamosak ájulásra, míg a vékony, gyenge testalkatú nőknek meg se kottyan a másnak „kínzásszámba” menő kezelés.

A betegek 95 százaléka kérni szokott érzéstelenítő injekciót a fogorvosnál, de van, aki ezt nem igényli, mert nem akarja például, hogy utána órákig el legyen zsibbadva a szája. „Előfordult már, hogy egy páciensem a fogeltávolításhoz nem kért érzéstelenítést: patakzott az izzadság a homlokán, de derekasan bírta a beavatkozást.”

Sokan magától az injekció beadásától is félnek. Ezen valamelyest segít az érzéstelenítő zselé, de az csak a felszíni rétegre hat: akár csak a kezelendő fog környezetét érzéstelenítik (terminális érzéstelenítés), akár az egész alsó állcsontot (vezetéses érzéstelenítés), 2-3 centiméter mélyre beszúrják a tűt a szövetek közé, ami azért mindenkinek okoz egy kicsi, de elviselhető fájdalmat.

A fogorvosnál sokan tartanak magától a lidokaintól is, amit ilyenkor befecskendeznek. Az allergiás reakciókról szóló félelmek és hiedelmek is jellemzően a hatvanas–hetvenes évekből származnak, mert az akkor használt érzéstelenítő anyagoknak még jobban volt allergizáló hatásuk. A lidokainérzékenység rendkívül ritka, 2 millió emberből egynél fordul elő – azaz Magyarországon a szakirodalom szerint kb. 5 embernél következhet be allergiás reakció. 

Joób-Fancsaly Árpád szerint nagyon sok múlik az orvoson, hogy a rendelőbe belépő páciensen felmérje a stresszt, és igyekezzen azt oldani. A kommunikáció fontos része, hogy a beteget folyamatosan tájékoztatni kell arról, mi fog történni vele, mit fog érezni. A cikkben idézett fül-orr-gégésznek igencsak nagy tapasztalata van síró és ellenkező gyerekek meggyőzésében, de mindig tartja magát egy fontos alapszabályhoz: nem szabad átverni a gyereket. Nem szabad azt mondani neki, hogy nem fog fájni, de aztán mégis nagy fájdalmat érez, mert örökre elveszíti a bizalmát az orvosokban.

 

További részletek a Telex cikkében.