A komlói mentőállomás főorvosa immár közel négy évtizede munkaideje háromnegyedét terepen tölti.
Nem gyakori, hogy a mentősök vezetője hölgy. Ám az igazi kuriózum, hogy dr. Varga Irén, a komlói mentőállomás főorvosa immár közel négy évtizede munkaideje háromnegyedét terepen tölti. A bama.hu kérdezte.
– Egyetemistaként kezdte. Mitől lehet ehhez kedvet kapni?
– Hatalmas kihívást jelent, hogy azonnal dönteni kell, és sok esetben rögtön életmentő beavatkozásokat tenni, gyakran lehetetlen körülmények között, például éjszaka országúton, erdőben. Szóval benne van az orvosi tevékenység minden nehézsége és szépsége.
– Ez tartotta negyven éven át a pályán?
– Az az igazság, hogy a sikeres életmentés nálunk természetes dolog, hiszen ezt tanuljuk, ezért dolgozunk minden nap. Az igazi vonzerőt, motivációt azok a beavatkozások jelentik, amikor szinte lehetetlennek látszó eseteket, súlyos problémákat sikerül csapatmunkával mégis megoldani. De hozzátenném, amikor egy sikeres mentés után a beteg megsimogatja a kezem, és azt mondja, hogy köszönöm, az nagyon jól esik.
– Mióta van Komlón mentőszolgálat?
– A szénbányászat elindításával egyidős. A bányamentőkkel együttműködve mi is ott voltunk jó néhány föld alatti tömegbalesetnél.
– Sokat fejlődött közben a technikai háttér?
– Életmentő eszközökkel napjainkban sokkal jobban állunk. Három mentőautónk van, ebből egy esetkocsi. Kettő napi 24 órában egy 12 órában járja Magyarszéktől Szászvárig a környék harminc települését. Szerencsére errefelé kevesebb a közúti baleset, a legtöbb beavatkozást a szív- és érrendszeri betegségek, stroke-gyanú, cukorbaj okozta rosszullétek miatt végezzük.
– Mit jelent ez havonta?
– Csak az esetkocsi átlagosan 150 helyszínre megy ki.
– Mire a legbüszkébb a komlói mentőzés kapcsán?
– A harmincfős összetartó csapatunkra. Ez egy megbízható társaság, az évtizedek alatt összecsiszolódott, s jelzi ezt az is, hogy alig van fluktuáció, aki bekerül, az itt is marad.