Tüdőröntgen készült, olyan eredménnyel, amitől a lélegzete is elállt mindenkinek. Gyakorlatilag nem volt egészséges tüdőszövet a felvételen.
Az Angliában élő nővér azt írja, negyvenöt kollégája halt meg tíz nap alatt. Orvosok, nővérek, köztük egy huszonnyolc éves várandós nő, akinek a kisbabáját az utolsó pillanatban sikerült császármetszéssel világra segíteni. Molnár Lamos Krisztina ápolónő írását közli a wmn.hu.
Utolsó műszakjaink a saját osztályunkon nagyon nyugodtak voltak.
Vészterhesek, de békések. A három kórteremben lézengett négy-öt beteg, és rajtuk kívül az egyágyas szobában két idősebb asszony volt pár napig, akiket koronavírusra teszteltek, és akiknek az eredménye negatív lett.
A nyugalom jólesett. Már egy-két hete elég fáradtnak éreztem magam, és vártam az áprilist, hogy végre néhány nap szabadságra mehessek.
A harminckilenc éves fiatal nő sürgősséggel került be a kórházba vakbélműtétre és utána hozzánk az osztályra. A négyes kórterembe helyezték el a kolléganőim, hogy szem előtt legyen. Az asszony anamnézisében asztma szerepelt, ami jól karban volt tartva évek óta, de az aneszteziológus emiatt is, és a biztonság kedvéért, a műtét előtt egy friss tüdőröntgent kért. A felvétel szép volt, tiszta, és nem volt az operációnak semmi egyéb kontraindikációja, így a nagy dózisú antibiotikumvédelem mellett meg is történt a műtét. A „posztop.” szakasz eseménytelen, az asszony állapota stabil egész éjszaka. Hajnalban Suri, a kis indiai kolléganő boldogan mobilizálta, és kísérte ki a mosdóba. Az asszony ivott-evett, mosolygott és másnap már készült is hazamenni, mert a laparoszkópiás műtétek lehetővé teszik, hogy már az első 24–48 órában hazabocsássuk a betegeinket.
De reggel, átadás idején elkezdett köhögni. Görcsös, szűnni nem akaró száraz köhögéssel.
A szaturációmérő szerkezet alacsony, alig 85 százalékos véroxigénszintet mutatott. Suri – már a nappalos nővér segítségével – oxigénre rakta a betege és értesítette az orvost. Hogy mi történt azután, azt csak este tudtuk meg, amikor újra műszakba mentünk és átvettük az osztályt. Olga, a nurse in charge, a műszakvezető nővér még akkor is feldúlt volt a kora délelőtti események miatt. A beteg állapota rohamosan romlott, mesélte. A köhögés szinte csillapíthatatlanná vált. Az oxigénszint nem emelkedett a két-, majd háromliteres kiegészítés mellett sem, és a beteg hirtelen belázasodott, a szívverése tartósan százhúsz felett maradt, a vérnyomása pedig esett, hívni kellett hozzá a sürgősségi orvosokat.
Azonnal készült helyszíni tüdőröntgen…
… Méghozzá olyan eredménnyel, amitől a lélegzete is elállt mindenkinek. Gyakorlatilag nem volt egészséges tüdőszövet a felvételen. Az alig hetvenkét órával korábban készült, műtét előtti kép mintha egy egészen más ember lelete lett volna. Az asszonyt azonnal átvitték az intenzív osztályra – addigra már dél lett –, és ott tesztelték koronavírusra. Az eredmény délutánra készen volt. Covid-19: Pozitív.
A műtét előtt nem tesztelte senki, miért is tette volna? Semmi tünete nem volt, csak az erős alhasi fájdalom.