Nehezen illeszthető be az alapellátás az uniformizált rendszerbe

Csökkenő praxisbevételek, szinte teljesíthetetlen elvárások, átmeneti kompenzáció – ezek jellemezték az új indikátorrendszer bevezetését. Az új ösztönzőrendszer hátteréről, hibáiról, de előnyeiről is szót ejtett a Praxismenedzsmentnek Póta György gyermekorvos, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének volt elnöke. Az interjút a medicalonline.hu közölte.

Ördögtől való, hogy minőségi munkát vár el a finanszírozó a háziorvosoktól?

Az indikátorrendszer nem újdonság az alapellátásban, hiszen az „indikátorpénz” 2010 óta jelen van a finanszírozásunkban, és az az elképzelés, hogy indikátotok mentén, differenciált finanszírozással minőségi munkára ösztönözzék a praxisokat, sokszor elhangzott az alapellátást képviselő szakmai szervezetek részéről is. Bár a korábbi években az „indikátorpénz” a teljes bevétel 3-6 százalékát tette ki, ezt emelnék most első körben tíz, majd júniustól 40 százalékra.

Az arányok emelése miatt volt a meglehetősen hangos felhördülés az alapellátók körében?

Általánosságban el kell mondanom, hogy a tavaly ősszel útjára indított reformfolyamat alapgondolata jó, és számos lépése egybeesik a szakmai szervezetek által a korábbi évek során megfogalmazott javaslatokkal.  Az átalakítás kivitelezése azonban hibás, és az infrastrukturális feltételei sem adottak. Ez alapozza meg a kritikáinkat.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) évente 250 milliárd forintot fizet ki háziorvosi ellátásra (ügyelet nélkül), ami a háromszorosa a 2010-ben kifizetettnek. Egy-egy praxis átlagos bevétele ma már 3,5 millió forint havonta. Nem respektálható az az elvárás, hogy a többletfinanszírozásért a lehető legjobb ellátást várja a NEAK a biztosítottai számára?

Azt azért szögezzük le, hogy a praxisok vállalkozásként működnek, így az államtól kapott bevételeik mintegy egyharmada postafordultával megy vissza járulék címen a központi kasszába. Abban van igazság, hogy a valamennyi praxisnak egységesen kifizetett többletpénz nyomán elveszett a motiváció. Azonban az indikátoralapot a bázisfinanszírozásra szánt összegből töltik fel, így az az alapfinanszírozás látja kárát, amiből eddig a praxisfenntartást fizettük. Az energiaárak brutális emelkedése, az infláció elszabadulása rendkívüli módon megemelte a költségeinket. Tehát két probléma van az indikátorfinanszírozással: ellehetetlenítik a praxis normális működését, és nem a minőségi munkára ösztönöznek.

A döntéshozó úgy tűnik megijedt a botránytól, és némi pénzt átcsoportosítva átmeneti kompenzációt vezetett be. A május elején nyilvánosságra hozott adatok azt mutatják, hogy a gyerekpraxisok lehetnek a legnagyobb kárvallottai az új indikátorrendszernek. Milyen mértékű bevételkiesést tapasztaltak Önök?

Akár 200-400 ezer forintos veszteséggel zárták az első hónapot a kollégák, a gyerekpraxisok 70 százaléka részesült kompenzációban, így mi – mert én is közéjük tartozom – most „csak” 100 ezer forintot buktunk. Nem vagyunk hibátlanok, de hogy a házi gyermekorvosok közel háromnegyede rosszul dolgozna, az azért elég nehezen elképzelhető. De nehéz egy olyan indikátorból plusz bevételt termelni, aminek az „értéke” helyből nulla.

Továbbiak a teljes cikkben