Nem az egészségügy volt a cél, de nagyon eltrafálták

Olyan kilátástalan helyzetbe került a magyar egészségügy, hogy a következő 4–8 évben nem lehet érdemben hozzányúlni – véli Mihályi Péter egyetemi tanár. Mi történt az egészségügyben 2010–2012 között? címmel tartott előadást hétfőn este Mihályi Péter tanszékvezető egyetemi tanár a Magyar Közgazdasági Társaság Fejér megyei Szervezetének Koch László úti klubhelyiségében. A professzor keserűen említette, hogy egészségügyünk vezetői még mindig nem értették meg: nem az alulfinaszírozottság a fő gond. Amíg ez a szemlélet él, nagy bajban vagyunk – fogalmazott a szakember, hozzátéve: a GDP 7,5–8 százaléka jut az ágazatra. Nincs több pénz, s ha valaki többet akar, meg kell mondania azt is, honnan vegyük azt el – olvasható a Fejér Megyei Hírlap – online oldalán.

Az, hogy ma már a 2006-os, akkor sem rózsás helyzettől is messze vagyunk, főleg az elmúlt két év kormányzati döntéseinek köszönhető – foglalta össze tíz pontban állítását a szakember, aki szerint a mai egészségügy irányítójában, Szócska Miklósban és az egykori kommunista miniszterben, Ratkó Annában az a közös, hogy a szakmai döntések minden esetben megkérdezésük nélkül születtek.

Az egészségügyet megrengető lépések közül az Alkotmány hatályon kívül helyezése volt az első, amikor az azt felváltó Alaptörvénybe be se került a szociális piacgazdaság és a társadalombiztosítás fogalma. Nem véletlenül, hiszen a járulékért – ahogy neve is mutatja – járna valami! A jogszabályban az is ott van, hogy az idős ember ellátása a gyermek feladata – húzta alá Mihályi Péter.

A második nagy érvágás az egészségügyi intézmények centralizációja, államosítása volt, amelynek alapvető célja az elitváltás – folytatta Mihályi. Az összevonások látszat-megtakarítást eredményeztek, a szakrendelőkből a kórházak beteg-felhajtói lettek, az ÁNTSZ szerepének csökkentése miatt nem lehet tudni, kié a felelősség az egészségügyi ellátásban, az egészségbiztosítási felügyelet megszűnése miatt pedig a várólista-rendszer gyakorlatilag összeomlott – sorolta a szakember.

Ugyancsak rontott a helyzeten a szak- és kórházi orvosválasztás korlátozása, az amerikai típusú magánbiztosítások és a hálapénz törvényi engedélyezése, a 62 év fölötti vezetők leváltása, a kórházösszevonások, a pálinkafőzés liberalizálása, és az állami egészségügyi kiadások drasztikus csökkentése – mutatott rá Mihályi Péter, aki egy kérdésre úgy fogalmazott, hogy az orvosok elvándorlásáról hiteles adatok nincsenek, de szerinte a külföldre menetel helyett sokkal inkább az államiból a privát szektorba történő elvándorlás állhat az orvoshiány hátterében.