Nem csak mi rokkanunk bele az elvándorlásba

A szomszédos országokat is sújtja az idehaza oly jól ismert probléma: a jobb fizetés és megélhetés miatt hosszú évek óta Nyugat-Európába költözik az egészségügyi dolgozók egy része, így tudásukkal most már a befogadó országokat segítik a koronavírus elleni harcban. Eközben az anyaországban óriási az orvoshiány, így iszonyatos többletterhelés jut mindenkire, pedig a pandémiás helyzet kezelése önmagában akkor is extra erőfeszítéseket kívánna tőlük, ha elégséges létszámban dolgoznának a kórházakban, írja a Privátbankár.

Míg a koronavírus első hullámát tényleg elég sikeresen verte vissza a magyar egészségügy, a most tomboló második hullám sokkal meredekebb számokat hoz: átlagosan napi hatezer új fertőzöttet regisztrálnak, miközben minden nap nagyjából 150-170 beteg hal meg a fertőzéssel összefüggésben a hazai kórházakban. A hét elején néhány napig kedvezőbb adatokat közölt az operatív törzs, így úgy tűnt, tényleg elérjük a nagyjából mostanra jósolt tetőzést, de a hét második felére visszaromlott a helyzet: sehol a plató. Péntek reggel azt jelentették, hogy 7841 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük pedig 610-en vannak lélegeztetőgépen.

Nem újdonság, hogy mindez iszonyatos terheket ró a hazai egészségügyre, az orvosok hónapok óta a végkimerülés szélén támolyogva végzik a munkájukat. A járvány miatt alapból is extra energiákat kellene mozgósítaniuk, de a helyzetükön csak tovább ront, hogy kevesen vannak, a mindenki által ismert orvosexport miatt: egészségügyi dolgozóink egy része Nyugat-Európába költözött a magasabb fizetés és -életszínvonal miatt, így ők most egyebek mellett Németországban, Nagy-Britanniában segítik a helyi koronavírus-elleni harcot. Nem csak magyar sajátosság ez, a környező, kevésbé gazdag országokból ugyanúgy Nyugatra mentek az orvosok és ápolók. A helyzetről a Wall Street Journal közölt cikket, elsősorban a lengyel egészségügyre koncentrálva.