Nem a tíz hónap kevés, a tíz év feleslegesen sok

Sokan Messiásként várják a koronavírus elleni védőoltást, mások viszont biztosak abban, hogy ilyen rövid idő alatt csak összecsapni lehetett a vakcinát. Egy amerikai orvos, aki maga is részt vesz gyógyszerkutatásokban, megmagyarázza, hogy nem a tíz hónap kevés, sokkal inkább a más oltások engedélyeztetését megelőző tíz év a feleslegesen sok, írja a hvg.hu. 

Mark Toshner egyetemi oktató, a Cambridge-i Egyetem tiszteletbeli tanácsadó orvosa, aki a pulmonális érrendszeri betegségek transzlációs és kísérleti kutatásaival foglalkozik. Emellett gyakorló orvosként dolgozik a Papworth-i Tűdőérbetegségek központjában és gyakran vesz részt gyógyszerfejlesztésekben.

A szakember a The Conversationben osztotta meg, hogy mostanában sok helyről hallja, hogy egy megbízható oltás elkészítéséhez legalább 7-10 év kell, és nagyon veszélyes lehet e folyamat felgyorsítása. Mindez pedig kétkedést ébreszthet az átlagemberben a koronavírus elleni védőoltások biztonságát illetően. Toshner doktor viszont – mint klinikai vizsgálatokban rendszeresen részt vevő orvos – elmondja, mit csinál annak a bizonyos tíz évnek a nagy részében, amire egy átlagos oltáshoz szükség van: nos, nem sokat. Na nem mintha lusta volna. Ehelyett engedélyezési kérelmeket nyújt be, majd vár, azután ha ezt valamiért (általában bürokratikus okokból) elutasítják, felülvizsgálatra küldi, majd újra vár az eredményre, azután máshol nyújtja be. Közben telnek a hónapok. Ha olyan szerencsés, hogy finanszírozni tudja a kísérleteket, akkor hónapokat tölt el azzal, hogy különböző etikai vizsgálatoknak veti alá magát. Vár a szabályozókra, szembesül azok változásaival, akárcsak a gyógyszergyártók személycseréivel. Ha igazán szerencsés, akkor jöhetnek majd az ugyancsak időrabló kísérletek, amelyeknél megint csak felmerülnek a szabályozási kérdések. Ezután újabb késlekedések lehetnek jövedelmezőségi vagy egyéb akadályok miatt. Közben pedig múlik az idő, és hosszú évek után jutnak el végül a humán kísérletekhez.

Azoknak, akik aggódnak az oltásfejlesztés gyorsasága miatt, Toshner csak annyit üzen: tíz év nemhogy jó, sokkal inkább rossz dolog. Ez a tíz év nem a biztonságot támasztja alá, sokkal inkább tíz hosszú esztendő a közömbösséggel, a kereskedelemi szempontokkal és a bürokráciával vívott harcban. Olyan akadályokról van szó, amelyekről már bebizonyosodott, hogy könnyű legyőzni őket. Szükség van korlátlan készpénzre, nagyon okos és motivált emberekre, szinte korlátlan számú önzetlen kísérleti önkéntesre és értelmes szabályozókra – úgy tűnik, a mostani pandémia idején ezek megvannak.