Nem kívánt terhesség az államtitkársági célkeresztben

Három területet, a stresszt, a szexet és a szenvedélybetegséget „vette célba" az egészségügyi államtitkárság által nemrég indított népegészségügyi kampány. A Rizikófaktor elsősorban a fiatal, aktív népességet érintő kockázatokra fókuszál.

Az egyik ilyen rizikó a nem kívánt terhesség, amely legtöbbször az állapot mesterséges megszakításával, annak következményeként pedig nemegyszer a női szervezet károsodásával, végső esetben meddőséggel járhat. Az ilyen helyzetek kezelése fiatalkorban a legnehezebb, ezért a megfelelő fogamzásgátlás adhat igazán segítséget. A siker a módszertől és annak alkalmazási rutinjától is függ - írja Célkeresztben három szenvedélyünk című cikkében a Magyar Hírlap.

Statisztikák szerint - amint az a kampányhoz kapcsolt tájékoztató füzetből is kiderül - sokféle eljárás használatos a nem kívánt terhesség elkerüléséhez. Ezek egy része természetes módszer, a hormontartalmú gyógyszereken kívül pedig eszközöket is igénybe lehet venni. Major Tamás szülész-nőgyógyász, a Debreceni Egyetem docense nemcsak a kampányban, hanem a helyi tiniambulancián is segíti a fiatalokat a minél alaposabb tájékozódásban. Tapasztalatai szerint a fiatal lányok jó része még mindig eljár a rendelésre. Az itt előkerülő problémák többsége - mondja a szákorvos - a fogamzásgátlás nem megfelelő alkalmazásáról szól. A tinédzserek másik, sajnos nem elhanyagolható létszámú csoportja viszont nem jelenik meg a rendelésen, így nem is tudnak nekik segíteni.

 „Mindezek miatt sajnos a kívánatosnál kisebb mértékben csökken a művi terhességmegszakítások száma" - mondta Major Tamás. A helyzet azonban összetettebb, mert az abortuszok számát egzakt módon meg lehet ugyan mondani, ám megítélésük már más kérdés. Magyarországon ugyanis csökken a lélekszám, azon belül a termékeny korú nők száma, és mind kevesebb a születés is. Hogy ezek ismeretében mit jelent a terhességmegszakítások számszerű csökkenése, tulajdonképpen viszonyulás kérdése.

Bár az utóbbi években gyengült az iskolaorvosi rendszer, még mindig működnek - igaz, egyre nagyobb nehézségek árán - az iskolai felvilágosító programok is. Major doktor tájékoztatása szerint sok kollégája járja az oktatási intézményeket, vagy egész osztályokat látnak vendégül a tiniambulanciákon. Tapasztalatok szerint sokat jelent a fiataloknak, ha közösen hallgatják meg a tanácsokat, és bátrabban is kérdeznek társaik jelenlétében. Nem szólva arról, hogy ilyenkor számos olyan kérdés is felmerül, amelyre egy-egy diák magára hagyva nem is gondolna. Az orvosok, pedagógusok rendszeresen foglalkoznak a fiatalokkal az egészségnevelés terén, a kampányok pedig harsányabban képesek rávilágítani egy-egy problémára. Tennivaló azonban bőven akad, különösen az iskolázatlanabb közegből érkező tinédzserek körében.