Nem luxusautón, kerékpárral és gyalog járnak dolgozni a főorvosok is

Az egészségügyi dolgozók több mint fele szenved depresszióban, és az átlag lakossághoz viszonyítva sokkal magasabb arányban érintettek a krónikus betegségekben is – derült ki a Bethesda Gyermekkórház és a Magyar Kórházszövetség által végzett országos reprezentatív kutatásból. Noha az intézményben már évek óta zajlanak egészségfejlesztő programok, aktivitások, Velkey György János, az intézmény igazgatója és kollégái most azon dolgoznak, hogy az egészségfejlesztési programhoz minél több kórház csatlakozzon - derült ki a Magyar Nemzet interjújából.

– A találkozónkra érkezve azt láttam, hogy a kórház biciklitárolója dugig volt, az épületbe érve pedig több kolléga a kezében vitte a kerékpárját. Ez is a prevenciós programjuk része, illetve eredménye?

- A kettő kéz a kézben jár, hiszen hiába vannak prevenciós programok, ha a kollégák azt látják, hogy mindez csak papíron fontos. Az elmúlt negyven évben, amióta az egészségügyben vagyok, elképzelhetetlen volt, és nagyon sokfelé most is talán elképzelhetetlen, hogy mondjuk egy vezető főorvos vagy egy igazgató ne egy felsőkategóriás autóval érkezzen a munkahelyére, és öltönyben szálljon ki onnan. Én például évek óta csak kerékpárral járok, és hozzám hasonlóan sok vezető is, ami segített abban, hogy feloldódjanak azok a hierarchikus beidegződések, hogy egy igazgatónak egy luxusautóból kell kiszállnia. Ehelyett én csapzottan, olykor esőtől elázva érkezem. És igen, nagy öröm, hogy a biciklitárolónkat már bővíteni kell.

– Tehát a példamutatás spontán vált a prevenciós programjuk részévé?

- Pontosan. Egyedül nem megy, ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg és izgalmas visszagondolni, hogy ezelőtt 15 éve egy kollégám egyszer csak megszólított, hogy szervezzünk egy maratont, amit közösen futunk le. Beleegyeztem, de akkoriban a mozgás igen távol állt tőlem, úgy kezdtem a futást, hogy száz méter futás, száz méter gyaloglás, és még ebbe is majd belepusztultam. 

A maratonból akkor 3600 métert vállaltam, és nagyon elégedett voltam, hogy sikerült teljesítenem a saját távomat. Ma már egyedül is lefutottam a teljes maratont és három csapat is van a Bethesdában, akik rendszeresen futnak, versenyeznek. Azt gondolom, ha tizenöt éve nem lép oda hozzám ez a kolléga, ma nem ülnék itt valószínűleg.

– Ez a tapasztalás segítette abban, hogy felismerje, a Bethesdában dolgozók többsége sincs jól és segítségre van szükségük?

Azt láttam, láttuk, hogy nagyon sok orvos kolléga és ápoló betegszik meg a túlmunka és az életvitelszerű stressz okán, hogy a vezető halálozási okok, mint a szív-érrendszeri vagy a daganatos betegségek a munkatársakat sem kímélik. Megrendítő volt látni, hogy azok az emberek, akik értünk vannak, akik a gyermekeink életéért harcolnak, végül a saját életüket nem tudják megmenteni, kiégnek, elfogynak, megbetegednek és végül elveszítjük őket. Ezt nem hagyhattam, nem hagyhattuk.

– Hogyan lett mindebből prevenciós program? Mi volt az első lépés, hogy elinduljon egy kedvező változás? 

- Azt gondolom, minden szervezeti prevenció alapja a közösségépítés, mert hogy egy jó hangulatú munkahelyen az ember már eleve relaxáltabb, egy hatalmas stresszfaktort iktatunk ki, ha a kollégákkal, főnökökkel harmonikus a kapcsolatuk az itt dolgozóknak. Minden más, ezután jön. A Bethesda 1992-es újraindulása óta sokat dolgoztunk azért, hogy a dolgozói jóllét alapjait lefektessük, mára pedig a spontán együttlétekből tudományon alapuló egészségfejlesztés indult: coachokkal és pszichológusokkal, a megfelelő ételeket kínáló menza és büfé biztosításával, vagy a rendszeres és a legkülönfélébb fizikai aktivitás lehetőségével. De kiemelt szerep jutott a szűrővizsgálatoknak is, sok olyan kolléga életét mentette meg az, hogy még sikerült a krónikus és daganatos betegségeket korai fázisban felismerni.

Továbbiak a teljes cikkben

(Fotó: Magyar Kórházszövetség Fb)