Népegészségügyi szempontból hatástalan, de drágít

A népegészségügyi termékadó 2011-es bevezetése óta eltelt nyolc év már kellő távlatot ad ahhoz, hogy a hatásait értékeljük. Az Infostarton a hazai élelmiszergyártók szemszögéből mutatja be Szöllősi Réka, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége ügyvezető igazgatója az adó népegészségügyre és a termelő vállalatok versenyképességére gyakorolt eddigi és jövőben várható hatásait.

Az adó bevezetése óta egyetlen, általunk ismert hazai és nemzetközi egészségügyi mutató tekintetében sem következett be semmiféle javulás. Emellett a lakosság bevitele az adó által megcélzott tápanyagokból (sóból és cukorból) az adó 2011. évi bevezetése óta gyakorlatilag nem változott pozitív irányban.

Az adó által nem érintett tápanyagok esetében ugyanez a helyzet: a magyar lakosság táplálkozása változatlanul messze eltér az ideálistól, a kelleténél sokkal több zsírt és fehérjét, ugyanakkor sokkal kevesebb rostot, ásványi anyagot, mikroelemet és vitamint fogyasztunk a szükségesnél. Miközben a jelenlegi NETA legfontosabb célja a cukortartalom adóztatása, addig nemzetközi összehasonlításban a cukorfogyasztással kifejezetten jól állunk, ahogy álltunk az adó bevezetése előtt is. Ugyanakkor a lakosság zöldség- és gyümölcsfogyasztása folyamatosan csökkent az elmúlt nyolc évben.

Mindennek egyenes következménye, hogy elhízottság tekintetében is „súlyos” gondokkal küzd a magyar lakosság, pedig a hazai üzletek polcain gyakorlatilag ugyanazok az élelmiszerek találhatóak meg, mint Európa többi országában. Sokkal nagyobb probléma a fogyasztói tudatosság és edukáció alacsony szintje és az, hogy honfitársaink fele egyáltalán nem végez semmiféle testmozgást.

Mi értelme van megadóztatni a sótartalma miatt azt a terméket, amely a sóbevitel 1,3 százalékát adja?

Az adóval kapcsolatban beszédes példa, hogy noha a NETA korábban „chipsadó” néven híresült el a hazai közbeszédben, az említett rágcsálni való fogyasztási mennyiségének tekintetében „sereghajtók” vagyunk Európában, és ez már adó bevezetése előtt is így volt. Egyedül Bulgáriában alacsonyabb a miénknél az egy főre jutó chipsfogyasztás. A sófogyasztásban is rendkívül kedvező statisztikákkal rendelkező Norvégiában ugyanakkor 2,3-szor annyi fogy ebből a termékből, mint Magyarországon. A magyarok sóbevitelének alig több, mint egy százaléka származik sós snack-ekből. A sóbeviteli problémákat itthon egyértelműen nem ez a termékkategória okozza, ezért a kezelése sem orvosolható a NETA segítségével.

Világszerte vita folyik a szakirodalomban arról, hogy adókkal befolyásolhatók-e a táplálkozási szokások. Erre a kérdésre azért is nehéz egyértelműen válaszolni, mert a táplálkozás nagymértékben kultúrafüggő és a vásárlóerő is befolyásolja, ezért jelentős különbségek lehetnek még régiós szinten is az egyes országok lakosságának táplálkozási szokásai között. Ami az egyik országban hatékony lehet, az a másikban nem lesz az feltétlenül. Egy hazai példát említve, ha pusztán az adóztatással befolyásolni lehetne itthon a fogyasztói szokásokat, akkor a jövedéki adó bevezetése után csökkennie kellett volna Magyarországon az alkoholfogyasztásnak, ami a statisztikák ismeretében nem valósult meg.

A rendelkezésre álló adatok alapján tehát megállapítható, hogy a NETA a táplálkozással összefüggő hazai népegészségügyi problémák megoldására nem bizonyult alkalmasnak, más szóval a táplálkozással összefüggő mutatók alakulása nincs összefüggésben a NETA hatálya alá vont termékek fogyasztásának és fogyasztói árának alakulásával. További részletek a teljes cikkben