Nők a tudományban: igazságtalan elvárások

Még az egyes tudományterületeken való mellőzöttségükhöz képest is jóval nagyobb arányú hátrányt szenvednek a nők, amikor a munkájukat végül el kellene ismerni – erre jutott munkatársaival Liselotte Jauffred, a Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetének adjunktusa, írja a qubit.hu.

Az idei Nobel-díjak kiosztására időzített munkájukban összehasonlították az egyes tudományterületek képviselőinek nemenkénti arányait azzal, hogy a szóban forgó szakterületen hány nőt és hány férfit terjesztenek fel a legnagyobb tudományos elismerésre. Kiderült, hogy az elismerések kiosztásakor a nők még annál is nagyobb hátrányt szenvednek, mint amikor a tudományos pályára próbálják beküzdeni magukat.

A leginkább a látásjavító lézeres szemműtétek során alkalmazott fázismodulált impulzuserősítés feltalálásáért idén – az elismerés történetében mindössze harmadik nőként – fizikai Nobel-díjjal kitüntetett kanadai Donna Strickland a jelenség szélsőséges megnyilvánulásának a képviselője lehet. A fizikusnak dedikált Wikipedia-oldalt például idén májusban még azzal törölték, hogy „a bejegyzés hivatkozásai alapján nem jelenthető ki, hogy az alany érdemes egy Wikipédia-szócikkre”. Alig fél évvel később az oldal szerkesztői kénytelenek voltak átgondolni korábbi álláspontjukat.

A mellőzöttség amiatt alakulhat ki, hogy a nők már a tudományos ranglétrán sem haladnak olyan ütemesen, mint a férfiak. Akadály lehet például, hogy gyerekeik születnek, amikor pedig azok felcseperednek, a tudományos karrierjük építésében a nőknek, legalábbis Magyarországon, rendszerint további nehézséget okoz, hogy idős szüleik ápolása szakad a nyakukba.

Miközben a férfi tudósok elegendő támogatást kapnak a családtagjaiktól, hogy a gyermekvállalás ellenére is (tudományos) karriert fussanak be, a nők számára a családalapítás még a 21. században is a karrierről való lemondással egyenértékű, vonták le a következtetést a dán kutatók.