Nincs olyan brutális állítás, amit ne hinnének el az emberek, ha az egészségügyről van szó.
A hiteles kommunikációt nem a szakmai és közszereplők bénázásai lehetetlenítik el. Hanem a mindennapok tapasztalatai: az egészségügy annyira szétrohadt, hogy az emberek fenntartás nélkül hisznek el minden hírt - írta a Vasárnapi Hírek.
„Ami most nincs csőre töltve, az már nem is lesz a választásokig" – állapította meg Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Azaz nem lesz jobb az ellátás. Egyedül az Egészséges Budapest Programról dönthet a kormány (várhatóan július 12-én). A program a fővárosi és Pest megyei fekvőbeteg-kapacitásokat újítaná meg alapvetően (magyarán: három meglévő intézményt fejlesztene, építene egy szuperkórházat, és újragondolná, hogy a többi intézmény milyen osztályokat tart meg, és hány pácienst kezel).
Ha a program egyes elemei be is indulnak a választások előtt, az csak a budapestieknek és a Pest megyeieknek jelent vigaszt, a vidékieknek nem. Ráadásul az egészségügyi közgazdász szerint az Egészséges Budapest Program 5-6 év távlatában kiszámíthatóvá teszi a fővárosi ellátórendszert, de az abban szereplő fekvőbeteg-kapacitásfejlesztés mértékét kissé eltúlzottnak tartja, különösen azért, mert várhatóan nem lesz, aki dolgozzon a felújított épületekben.
„A humánerőforrás-helyzet sokkal rosszabb, mint az előzetesen várható volt" – mondta a szakember, arra utalva, hogy a kormány továbbra sem kínál érdemi megoldást az elvándorlás okozta bajokra. Például a béremelési programot is „az utolsó utáni pillanatban kezdte el, láthatóan későn". Sinkó úgy vélte, a nővéreknek a bejelentett emelésen felül plusz 25 százalékos soron kívüli béremelést kellene adni, különben tömeges pályaelhagyásukat éppúgy nem tudják megakadályozni, mint az orvosokét. Akik ha nem mennek külföldre, akkor az állami rendszerből immár nem fél-, hanem teljes állásban igazolnak át a magánegészségügybe.
Az átvándorlás (fizetősből a magánba) pedig folytatódik, hiszen a kormány nem pótolja ki az egészségügy hiányát. Jelenleg a mintegy 35 ezermilliárdos GDP 4,7 százalékát költi az állam egészségügyre. Ez az 1645 milliárd forint azonban kevés, és akkor is az marad, ha a kabinet – ígéretéhez híven – kipótolja a nemzeti össztermék 0,5 százalékával, azaz mintegy 175 milliárd forinttal, ugyanis ebben szakmai konszenzus van, legalább 700 milliárd forintra (a GDP 2 százaléka) lenne szükség. Ezt vallja Éger István is, aki a summa felét béremelésre fordítaná. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke úgy vélte: a 2018-as választás kampányában hangsúlyos lesz az egészségügy helyzete, a politikának pedig megoldásokat kell találni, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma".