Olyan nincs, hogy mi cserben hagyunk egy gyereket

Fábián Sára előbb orvos szeretett volna lenni, aztán újságíró, most pedig stratégiát és szervezést tanul Amszterdamban. De addig is, azért létrehozott egy alapítványt, ami ma már nyolcvan önkéntessel látogatja rendületlenül a kórházban fekvő gyerekeket. Nem akarják megváltani a világot, épp csak annyi a céljuk, hogy senki ne feküdjön magányosan a fehér ágyakban, és ne maradjon le a tananyaggal. És persze ne csődtömegként térjen majd vissza a suliba, hanem egy menő egyetemista barátságával a tarsolyában, írja az abcug.hu.

Az alapítványnál önkénteskedő egyetemisták fővárosi és szegedi kórházak gyerekosztályait látogatják. Általában délután mennek, és két órát maradnak. Nincs kötelező program, amihez a gyerekeknek kedvük van, de a fő cél a korrepetálásuk, főleg idegen nyelvekből, és az önbizalmuk helyrerántása. Legtöbbször ezt valamilyen játékkal egybekötve próbálják megoldani.

Mint a 12 éves Veronikánál, aki a Tűzoltó utcai gyerekklinikán várja éppen szokásos kezelését. Amíg a kislány a három önkéntessel, Antival, Evelinnel és Anikóval játszik, édesanyja elmeséli, hogy tavaly októberben műtötték agydaganattal. „Szombaton még Szerbiában voltunk vele egy táncversenyen, ahol ő is fellépett, csütörtökön már Budapesten feküdt a műtőben”.

A kislánynak havonta pár napot kell az osztályon töltenie, az anyukája ilyenkor vele van végig. Azt mondja, nem hallott az alapítványról korábban, de nagyon örült neki, amikor „megjelentek itt a fiatalok. Jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez, legalább annyira, hogy kiszaladunk a mosdóba. De ennél sokkal fontosabb, hogy Veronika imádja, amikor együtt játszanak, most is már látom előre, hogy nehéz lesz elrángatni” – néz a kis műanyag asztal felé, ahol a kislány éppen UNO-zik Antival és Anikóval.

Náluk önkéntes csak egyetemista lehet. Egyrészt azért, mert a kórházakba általában délután 2 és 6 óra között lehet bejárni, ezt egy dolgozó embernek nehéz megoldani. Másrészt – ami talán ennél is fontosabb, kell az érzés, hogy a gyerekhez egy menő egyetemista jöjjön be, akiben egy nagyobb testvért, vagy barátot is láthat. Hiszen ez az egyik cél: az önbizalomnövelés. Azt szeretnék, ha a gyerekek nem úgy térnének vissza az iskolájukba, hogy bénának érzik magukat, minden tantárgyból lemaradtak, meg még a hajuk is kihullott időközben. Inkább azzal az érzéssel, hogy „helló srácok, nekem egyébként vannak egyetemista havarjaim és megtanultam kínaiul. Nézd, itt a közös képem ezzel a 22 éves egyetemistával”! – mondja Fábián Sára.

Nincs olyan, hogy ma rossz passzban keltem fel, nincs kedvem mégsem bemenni a kórházba. Ha megígértük, ott vagyunk. Az alapítvány eddigi négy éve alatt még sosem hagytunk cserben gyereket, mert ha azt mondjuk szerdán, hogy holnap is jön majd hozzád egy zöldpulcsis Amigo, akkor egyszerűen nincs olyan, hogy ezt ne tartsuk be” – meséli.