Orbán Gábor: A Richter többre képes, mint korábban

„2024 a külső megerősítésről szólt nálunk, láttuk tavaly, hogy a Richter többre képes, mint korábban, és ezt mások is kezdik látni. 2025-ben többet tudunk majd mondani arról, hogy hogyan képzeljük el a 2030 utáni időszakot” – többek között erről beszélt az Indexnek Orbán Gábor. A Richter vezérigazgatója részletesen kifejtette, milyen időszakot tudhatnak maguk mögött, és milyen irányt képzel el a vállalat számára.

Orbán Gábor az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy 

mik az idei terveik,

milyen trendek figyelhetőek meg a gyógyszeriparban,

milyen a kapcsolat az orosz vezetéssel és miben segít a Richternek a magyar kormány,

milyen eredmények és felvásárlások várhatóak a jövőben,

valamint arról is, hogy miért fontos az alapkutatás.

A Richter Gedeon Nyrt. immáron 120 éves múltra visszatekintő gyógyszergyár, minden szempontból a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. A vállalat magát úgy határozza meg, hogy „magyarországi központtal rendelkező, innovációra építő, multinacionális gyógyszercég”. Miért ezek a komponensek a legfontosabbak?

Ezek a jellemzők külön-külön is egyedülállóvá tennének akármilyen vállalatot, de így együtt végképp. Kivételes céggé teszi a Richtert ez a négy jellemző. Az 1990-es években számos, az országban lévő gyógyszeripari vállalat esett áldozatul a külföldi felvásárlásoknak. Végül egyesek fokozatosan, mások azonnal a bezárás útjára léptek, de olyan is akadt, aki korábban nagy múltú gyógyszercégnek mondhatta magát, végül másoktól függő státuszba került. A Richter ezek közül kivétel. Így váltunk a KGST legnagyobb gyógyszeripari vállalatából olyan céggé, amelyet az önmeghatározásunkban olvashatunk. 

Akkor konkrétabban kérdezünk: fontos ennyire hangsúlyozni a magyarországi központot?

Abszolút, mert a magyar gazdasági érdekeket figyelembe véve születnek döntések, az értékláncban elfoglalt helyünket tekintve így különlegesek vagyunk magyar összehasonlításban. Nálunk esély arra, hogy az értéklánc legfontosabb elemei a magyar gazdaságba integrálódjanak. Ezt nem tudjuk elmondani az autóiparról, a feldolgozóipar többi vállalatáról sem. A kiskereskedelemben látjuk az eredménytelen erőfeszítéseket, és a tudásintenzív iparágak Magyarországon nem megfelelő arányban települtek. Ebben komoly szerepet játszik, hogy a központi irányítás nem itt található. A Richternél elmondhatjuk, több mint ezer kutató Magyarországon magyar szellemi vagyon gyarapításán munkálkodik. Ez elképzelhetetlen lenne magyarországi központ nélkül.

...

2024 nem hozott sikert a magyar gazdaságban. Milyennek látta a tavalyi évet?

A külső kereslet lassulását a gyógyszerek iránti igényben közvetlenül nem érzékeltük, közvetve viszont igen. Érzékeltük a belső „rakéták” gyenge tolóerejét, de ismét tapasztaltuk, hogy a gyógyszeripar nem egy klasszikusan ciklikus iparág. Nem az építőiparhoz, a bankrendszerhez vagy az autóiparhoz hasonlóan ingadozik a termékeink iránti kereslet, más sokkok érvényesülnek, leginkább az ellátási lánccal kapcsolatos nehézségek. Korábban ezekről tévesen azt gondoltuk, átmenetiek: ilyen volt a világjárvány, majd a gazdaságpolitikai élénkítés, a deglobalizáció, a háború. Mostanra inkább úgy tűnik, van valami, ami átível ezeken a jelenségeken, és tartósan velünk marad, nehezebb biztosítani az ellátást, mint korábban. A vertikum megléte sem garantálja, hogy képesek vagyunk úgy kiszolgálni a betegeket, ahogy akár öt éve. Erre számtalan európai példa is van.

A gyógyszeriparban ez konkrétan hol okoz problémát?

A gyártásban és az azt megelőző szakaszban, a beszerzési és beszállítói láncokban. A gyógyszeripar értéklánca az egyik leghosszabb, így a deglobalizáció olyan probléma, amely minket aszimmetrikusan érint, sokkal több ponton léphet fel probléma, mint más ágazatokban. A gyógyszerkönyvi minőségű segédanyag szűk keresztmetszet. Más szektorokban több potenciális beszállítóval is képesek együtt dolgozni, nálunk azonban minőségi és hatósági probléma is lehet, ami miatt képtelenség beszállítót váltani. A gyógyszeriparban mindig az a kérdés, hogy ehhez hogyan tudunk alkalmazkodni, hogyan tudjuk az üzletmenet folytonosságát biztosítani. A hazai beszállítói kör szélesítése kormányzati stratégiaként a gyógyszeripar esetében nagyon nehéz. Számos olyan terület található, ahol nincs megfelelő hazai beszállító, hiába törekszünk erre.

Mit tudna segíteni ebben a politika?

Az iparpolitikának pont ide kellene összpontosítania, hogy megértse ezt az értékláncot, amiben dolgozunk. Senki más nincs úgy összekötve a világpiaccal, pláne közvetlenül, mint ahogy a gyógyszeripar.

És ezt meg akarja érteni?

Nem vagyok benne teljesen biztos. Például nem annyira látványos a steril műanyagipar szerepe a magyar gazdaságban, nem akkora nagy durranás, mint lebetonozni a fél Alföldet. Az utóbbi kézzelfogható, a másik viszont rendkívül fontos alkotóelem lehetne.

A teljes interjú az Indexen olvasható.