Orbán Viktor valójában két kézzel szórta a pénzt

Mihályi Péter közgazdász szerint azért, mert példa nélküli jövedelem-kiáramlás történt tavaly az országban, aminek fedezete elsősorban a magán-nyugdíjpénztárak vagyona volt. A Veszprémi Egyetem tanszékvezetője, a Közép-európai Egyetem vendégprofesszora rámutat arra, hogy 2011-ben 1,5 százalékos GDP növekedés mellett a reálkeresetek 5,8 százalékban nőttek, amire Magyarországon utoljára 1957-ben volt példa. Beszél a börtönegészségügyről is és úgy véli, a kormánynak esze ágában sincs megállapodni az IMF-fel – olvasható a Népszava – online oldalán.

- Ön szerint is 10 év legjelentősebb egészségpolitikai intézkedése az a bérajánlat, amit a napokban jelentettek be?

- Egészen biztosan nem. 2002-ben 50 százalékos közalkalmazotti béremelés volt, a mostani az orvostársadalom egészének csak 5-6 százalékot jelent. Ráadásul majd valamikor augusztusban lesz. Gyanítom, a kormány azért mondott ilyen távoli határidőt, mert addig még meglátja, hogyan is adja.

- Az idevágó kormányrendelet is lehetséges forrásokról meg irányokról beszél.

- A források nem számítanak. Az számít, hogy ki akarják-e fizetni.

- A megjelölt források tényleg rendelkezésre állnak?

- Ennek nincs jelentősége. Ha akarják, ekkora összeget ki tudnak fizetni, ha nem, akkor nem fizetik ki. Majd azt mondják: megváltoztak a körülmények. Gondoljunk csak a tervbe vett EU-IMF megállapodásra! Annak logikájába biztosan nem illik bele, hogy nem tervezetten, rendelkezésre nem álló pénzt osszanak.

- Egy ilyen típusú lépés most a legfontosabb az egészségügyben?

- Nem gondolnám. Az egészségügynek számos problémája van. Az, hogy költségvetési forrásból egy picinykét bért emelnek, érdemben nem változtat a helyzeten. Ez egy hangulat-javító intézkedés.

- És a kívánt hangulati hatást el tudja érni?

- Egy dolgot el tud érni. A rezidensek csináltak egy nagy kampányt, amiben egyáltalán nem volt igazuk. Magyarországon nem csak az egészségügyben, de minden más szakmában alacsonyabbak a keresetek, mint az unió átlagában, vagy Angliában, ahova sok magyar orvos megy. Ilyen alapon akciózhatnának a rendőrök, a tanárok vagy akár a parlamenti képviselők is. Az egész akció mérhetetlenül erkölcstelen és elhibázott volt. A rezidens-szövetség a felmondólevelek letétbe helyezésével valójában blöffölt, s ezt a blöfföt a kormány ügyesen kezelte. Vagyis alapvetően nem teljesítette a rezidensek kérését, mert sok mindenki másnak is megígérte a béremelést, így a rezidensek nem tehettek mást, minthogy jópofát vágtak és meghátráltak. Kiderült, hogy a blöff nem működik. Hiszen azok az orvosok, akik állítólag beadták felmondólevelüket - amit senki nem látott -, ettől réges-régen elmehettek volna külföldre, ha kaptak volna munkát. Persze akkor sem kapnának munkát, meg akkor se mennének el, ha most visszavennék a páncélszekrényből a felmondásokat, s úgymond élesítenék azokat. Vagy fordítva: ha akarnak, és el tudnak menni, akkor holnap el fognak menni, akkor is, ha meglesz a beígért béremelés.

- Az utóbbi másfél-két év kormányzati egészségpolitikáját lehet ehhez hasonló lépések sorozataként értékelni?

- Abból a szempontból különleges helyzet állt elő, és ilyen az elmúlt 40 évben nem volt, hogy az alapvető döntéseket nem az egészségügyi ágazat hozza meg. Nincs miniszter, aki - ilyen sem volt még - ott ülne a kormányban. A legalapvetőbb döntések - amelyek évtizedekre meghatározzák az ágazat sorsát - az egészségpolitikai vezetés nélkül születnek meg. Ilyen például a társadalombiztosítási rendszer eltörlése, hiszen kikerült az alkotmányból a tb intézménye. Volt - nincs. A 120 éves magyar társadalombiztosítási rendszer, úgy ahogy van, megszűnt. Ilyet soha nem tervezett az egészségügyi kormányzat, és személyesen Szócska Miklós sem. Ezt a kormány a maga logikája szerint eldöntötte, és meg sem kérdezte az egészségügyet. A másik példa az államosítás.

- Amit az államtitkár szintén nem tervezett.

- Pontosan. Szócska Miklós egy biodíszlet, aki jópofizik, de érdemi befolyása nincs az ügyekre.

- Eközben fű alatt bevezették a magán-egészségbiztosítás lehetőségét. Pedig a Gyurcsány-kormány részben emiatt bukott meg, és az ellenzéki Fidesz ezt harsogta éveken keresztül. Most pedig senki nem tiltakozik.

- Ez azzal függ össze, hogy a korábbi tiltakozásokat a Fidesz szervezte, a maga társadalmi bázisán; a szakszervezeteket, a vasutasokat, mindenkit beleértve. Ezek mérhetetlenül erkölcstelen dolgok voltak, és nagyon örülök, hogy a mostani ellenzék ilyen tisztességtelen eszközökhöz nem nyúl. De kétségtelen, hogy a tisztességtelen eszközök tudnak hatni.

- Ön egyetért a magán-egészségbiztosítás lehetőségével?

- A most bevezetett formájával nem, mégpedig két okból. A kisebbik baj a módszer, hiszen nem lehet úgy változtatni dolgokon, hogy senki nem tud róla, a minisztérium sem. A nagyobbik baj, hogy az nem megoldás, hogy csinálunk egy rossz minőségű szegény-egészségügyet, a középosztálynak és a felső-középosztálynak pedig megengedjük, hogy magánbiztosítása legyen. Adó- és járulékmentesen. Mert ez olyan mechanizmusokat indukál, amelyek két-három év alatt tarthatatlan helyzetet eredményeznek. Gondoljunk csak bele, ha a magánbiztosítók elkezdenek magasabb minőségű szolgáltatást nyújtani, akkor egyre többen fognak oda átmenni. Nemcsak a betegek, az orvosok is.