Orvosnak lenni mindig, minden helyzetben

Hunyady Béla olyan pályára készült, ahol folyamatosan fejlődhet és amelyiken sokak gyógyulását szolgálhatja. 2007-től 2012-ig a Kaposi Mór Oktató Kórház Belgyógyászati Osztályainak osztályvezető főorvosa volt. 2013-tól az önálló osztályként működő Gasztroenterológiai Osztály osztályvezetői feladatait látja el. Részállásban a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. számú Belgyógyászati Klinikán is folytat szakmai tevékenységet. A professzor évtizedek óta végzett kiemelkedő munkáját a közelmúltban Matoltsy-díjjal ismerték el. A sonline.hu készített interjút a főorvossal.

– Pályája kezdetén gyorsan találkozott a kutatási területével.

– A fekélybetegség régen is népbetegség volt, ám messze nem voltak ilyen hatékony készítmények a kezelésére. A fekély kialakulásához a gyulladáscsökkentő gyógyszerek bél- és gyomornyálkahártya károsító hatásai mellett a stressz is nagymértékben hozzájárul. Továbbá van egy fertőzés, amely a magyar emberek gyomrának csaknem felében jelen van és a fekélybetegség fontos tényezője. A mai rohanó világunkkal, a rendszertelen táplálkozással, a fogyasztott ételek összetételével is összefügg a betegség kialakulása. A krónikus vírusos eredetű májbetegségekkel is foglalkozom, amelyek fokozottan érintik az életkörülményeik miatt a perifériára szorultakat, beleértve a szenvedélybetegeket, hajléktalanokat. A gyerekkorban elszenvedett testi, lelki bántalmazások is segítik, hogy valaki ilyen helyzetbe kerüljön.

– A periférián élőknek azonosak az esélyeik a gyógyulásra?

– Szerencsére Magyarországon az orvosnak nem kell megkülönböztetnie az ellátottakat, de vannak olyan országok, ahol bizonyos betegek be sem juthatnak rendelésre. Az viszont egyértelmű, ha nem tudjuk megváltoztatni a beteg helyzetét, akkor nagy az esélye, hogy újra kórházba kerül. Ezért törekednünk kell a külső körülmények javítására is. A nehéz körülmények között élőknél gyakran tapasztaljuk, hogy azért kerülnek újra kórházba, mert nem tudják gyógyszereiket megvásárolni.

– A vastagbélszűrésektől sokszor a félelem tartja vissza az embereket…

– Hazánkban régóta alkalmazunk bódító szert, amely elviselhetővé teszi a vizsgálatot. A legtöbben alig éreznek valamit. Általában kellemetlenebb élmény az előző napi hashajtás. Magyarországon a vastagbélszűrésre behívottaknak csak negyven százaléka megy el a vizsgálatra, ez nem elégséges, de átlagosnak mondható európai szinten.

– Igaz, hogy az időben elvégzett vizsgálat akár életet is menthet?

– Mindenképpen. Ma három szűrővizsgálatot végeztem el, mindhármuknak vér volt a székletében. Kettőjüknél nagyobb méretű polipot találtam, amelyet endoscoppal el lehetett távolítani. Egy-két év múlva rák alakulhatott volna ki belőlük. A harmadik betegnél pedig már kialakult rákot állapítottunk meg. A betegek kétharmadánál rákmegelőző állapotokat tártunk fel az elmúlt csaknem egy évben. Öt százalékuknál pedig rákot, szerencsére többnyire korai stádiumút, mert ők eljöttek a szűrővizsgálatokra. Ha megvárjuk a tüneteket, az már sokszor nagyon késő. Az előrehaladott betegség gyógyítása nem csak jóval költségesebb, hanem kevésbé eredményes is. A teljes interjú itt olvasható