Összedőlt a kártyavár II. - Csak az elég pénz hiányzik?

Ha volna elég pénz (bármilyen forrásból, vagy forrásokból), akkor a jelenlegi magyar szolgáltató hálózat (háziorvos-szakrendelő-kórház) képes lenne-e megszüntetni a várólistákat, azaz kielégíteni a jogos igényeket? - tette fel a kérdést Dr. Haskó László sebészorvos a Népszavában indított cikksorozatának második részében.

A szolgáltató hálózat három eleme (alapellátás, szakorvosi rendelő, fekvőbeteg intézet) fizikailag és orvos-szakmailag egyaránt alkalmatlan a mai fogyasztói igények kielégítésére. A rendszer gyökeres fizikai és szakmai átalakításra, udvariasan mondva: fejlesztésre szorul. Ez a fejlesztés legalább negyed százada késik. Azért, mert sem a tulajdonos, sem a finanszírozó (lényegében mindkettő az állam) nem érdekelt a fejlesztésben. (Természetesen minden választási kampányban ennek az ellenkezőjét állítják derék, gondra nem bátor választási szerencsejátékos politikusaink.)

Az előző fejezetben vázolt finanszírozási forma lehetőséget ad a betegigények „piaci” megfogalmazódására. A szolgáltató hálózat egészének vagy újonnan szükségessé vált részeinek magánosítása tenné lehetővő a fejlesztést. Így lenne elérhető az ingatlanok korszerűsítése, megfelelő működtetése és tervszerű karbantartása. (Az ingatlan-fejlesztés ma már nem a házmester dolga, hanem komplett üzem, mérnökök, informatikusok irányításával. Ezen felül az egészségügyi intézmények épületeinek működésre alkalmassá tétele és tartása a legnehezebb feladatok egyike.)

Az ingatlanfejlesztő és a tulajdonos osztozik a bérleti díjon, amit az egészségügyi szolgáltató fizet. Végre lenne feladata a sok egészségügyi közgazdásznak és menedzsernek! Kiszámíthatnák a valóságos szolgáltatási díjakat. A tulajdonviszonyok megváltoztatása után az egészségügy költségvetési kiadásból adófizetővé válna.

Továbbiak a cikkben

(Honnan lesz az új struktúrákhoz személyzet? Ezt nézzük meg a következő fejezetben, mely július 29-én jelentik meg.)