Őszre kiderülhet, hogy marad-e elég orvos az állami kórházakban

Terveinket arra is alapozzuk, hogy változik a biztosítási környezet és bárki hozzáférhet a magánszolgáltatásokhoz – mondta Csernavölgyi István, a Budai Egészségközpont új vezetője a Népszavának adott interjúban.

Hogy érzi magát kardiológusként az Országos Gerincgyógyászati Központ élén? Okoz nehézséget, hogy ami itt zajlik, ahhoz önnél mindenki jobban ért?

A gerincgyógyászatot ráhagyom azokra, akik eddig is professzionálisan végezték gyógyítói feladatukat. Intézményvezetőként, az intézet vezérigazgatójaként nem is kell minden orvosi szakmához értenem. A menedzseri tapasztalatom pedig megvan, hiszen sokáig egy 1600 ágyas, teljes körű ellátást nyújtó egyetemi oktató kórházat, nemzetközi Transzlációs Medicinaközpontot vezettem, melynek része volt egy 126 ággyal rendelkező mozgásszervi centrum is. Erre a tapasztalatra építve nem jelent nehézséget ez az új feladat. A Budai Egészségközpontnak jelenleg 150 ágya van, és bár nincs két egyforma ellátóhely, az elmúlt négy hónapban itt szerzett tapasztalataim alapján menedzselés szempontjából sok újdonság nincs. Pozitív kihívásként tekintek az új pozíciómra. Kérdésére visszatérve, köszönöm jól érzem magam.

Nem tart attól, hogy sokszakmás intézményként elveszti a „piaci varázsát”, ami éppen attól működik, hogy valami speciálisat tudnak az orvosaik nyújtani?

Nem, mert a gerincgyógyászat, mint az abszolút evidencia megmarad, csak mellette további népbetegségekre is koncentrálunk és azokban is jó színvonalú szolgáltatásokra törekszünk. Például a mozgásszervi betegségek mellett a másik nagy népbetegség, a szív- és érrendszeri problémák kezelésében. Miért ne lehetne az utóbbiban is hasonló jó színvonalú ellátást megvalósítani, mint a gerincgyógyászatban? Aki idejön a gerincfájdalmával, annak lehet, sőt gyakran van is sok más panasza. A kezeléséhez így egyéb szakemberek - például belgyógyászok, kardiológusok, ideggyógyászok - közreműködésére is szükség van. Mi ezekben is magas színvonalú ellátást szeretnénk nyújtani.

Az említett új szolgáltatásokat a közfinanszírozással nyújtják majd vagy csak fizetőképes magánbetegeknek válik elérhetővé?

A magánszféráról beszélünk, az intézmény közfinanszírozott része jelenleg is egyértelműen csak a mozgásszervi páciensek ellátásához kötődik. A hosszútávú terveinket részben arra a reményre alapozzuk, hogy változik a biztosítási környezet, és mindenkinek lesz lehetősége hozzáférni a magánszolgáltatásokhoz akár kiegészítő biztosítással vagy hasonló, öngondoskodási finanszírozással hozzáférni.

Ezzel azt mondja, hogy lesz magánbiztosítás?

Ezt nem tőlem kell megkérdezni. Nem látok a jövőbe, csak arra utaltam, hogy mint minden magánszolgáltató, mi is látjuk, érezzük, hogy a váratlan betegség a családoknak milyen súlyos pénzügyi krízist okoz. A Covid-járvány ideje alatt csökkentett kapacitással működött az állami ellátás, ezért érezhetően sokan a magánszolgáltatókhoz fordultak ellátásáért. S ezt a betegek többsége zsebből fizette. Nyilvánvaló, hogy a forrásoldalt, az egészségpénztári és biztosítói környezetet meg kell teremteni a magánszolgáltatások mögé, de ehhez párbeszéd kell a biztosítók, a pénztárak, a kormányzat és a magánpiac szereplői között is.