Öt éve darálták be tisztiorvosi szolgálatot

"2015. április 1-én egy 2013-as kormányhatározat értelmében megtörtént az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) országos intézeteinek összevonása, a területi szervek a megyei és járási kormányhivatalok egy-egy osztályává váltak. A területi szervek bekerültek egy nagy közigazgatási darálóba; az elmélet és gyakorlat újra nem képez szerves egységet – írta 2016 elején az Egészségtudomány folyóiratban megjelent nekrológ, ami akkor kevés visszhangot kapott. – Mára a szolgálat szakmai feladatai jelentős részét elvesztette, nincs biztos jövőképe. Félő, hogy hosszú távon ez az elmúlt évtizedek során kialakult közegészségügyi –járványügyi biztonságot veszélyeztetheti”, idéz a Qubit.

Épp ma öt éve, hogy megszakadt az a folyamat, amelyet a magyarul Birodalmi Egészségügyi Főszabályzat, németül Hauptsanitätsnormativ néven emlegetett Generale Normativum in Re Sanitati címmel 1770-ben kiadott uralkodói pátens indított el. A 250 évvel ezelőtti verdikt önálló hatósági jogkörrel felruházott tisztiorvosi hálózat felállításáról rendelkezett a járványok megelőzésére és féken tartására.

Az I. világháború után az Egyesült Államokban Rockefeller-ösztöndíjasként a közegészségügyet, a bakteriológiai kutatásokat és az oltóanyag-termelést tanulmányozó Johan Béla patológus dolgozta ki azt a tervet, amelynek nyomán az amerikai Rockefeller-alap támogatásával létrejött egy olyan intézmény, amely magas színvonalú laboratóriumi munkával segíteni kezdte a tisztiorvosi hálózatot, tanfolyamokat szervezett a tisztiorvosoknak és a községi orvosoknak, védőnőket képzett, ráadásul gyakorlati kutatásokat is végzett. Az intézmény Országos Közegészségügyi Intézet néven 1927-ben kezdte meg működését.

1940-ben újabb jogszabályerejű rendelet született, amelynek értelmében az országot egészségvédelmi körökre osztották fel, ezek központjai lettek a gyakran még ma is álló egészségházak. A rendelettel több száz gyakorló orvost vontak be a megelőző orvosi szolgálatba, a járások területén a járási tisztiorvosok, a megyék és a törvényhatósági jogú városok egészségvédelmi köreinek legfőbb vezetői pedig a tisztifőorvosok lettek. 

A második világháború ugyan ezt a rendszert is alaposan megtépázta, de a járványügy a szovjet típusú átszervezés után is kiemelt állami feladat maradt. 1951-től létrejött a megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomások, a KÖJÁL hálózata, amelyekben felügyelőknek nevezett orvosok hatósági jogköröket kaptak – a felügyelők leghűbb szövetségesei pedig a főiskolát végzett közegészségügyi-járványügyi ellenőrök lettek. Kertaiék cikke szerint a „közegészségügyi-járványügyi hálózat számos előnnyel rendelkezett. Rend, szigorúan meghatározott hierarchia, egységes elveken alapuló laboratóriumi rendszer, lassú, de fokozatos fejlesztés voltak előnyei”. 

Az öt évvel ezelőtt beolvasztott Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat 2017-ben végképp megszűnt; jogutódja 2018-tól a kormányrendelettel létrehozott Nemzeti Népegészségügyi Központ.