Ötvenévesen kezdett verset írni a tüdőgyógyász

A Mohácsi Kórház Tüdőgondozójának vezető főorvosával a bama.hu portálja készített rövid interjút.

– Ötvenévesen, főorvosként kezdett el verseket írni. Mi indította be a költészetét?

– A betegeimnek nemcsak a teste, de a lelke is mindig foglalkoztatott, no és maga a létezés. Mert hiszek egy teremtőben és a lélekben is, de hogy miként vannak egymással, azt nem mérlegelem. Én ugyanis a vallásokat különböző köntösöknek tartom, melyből ezerféle van, de ami alatta található, az mindig ugyanaz. Az egyik betegem pár évvel ezelőtt megmutatta egy versét, melyben az szerepelt, hogy a test a lélek birtoklója, én viszont épp az ellenkezőjét gondolom: a lélek birtokolja a testet. Ezért Himnusz a lélekhez címmel megírtam a magam változatát, ami aztán elindította a költemények sorát.

– Úgy hiszem, orvosnak lenni a legszebb dolog a világon, ugyanakkor költészetre is nagy szükség van. A betegektől kapok érte hideget és meleget, de a meleg aránya legalább nyolcvan százalék. A verseim tiszta gondolatok a szeretetről, és mindig pozitív a kisugárzásuk.

– Két Takács Dezső-grafikát választott az önről készülő fotóhoz. Miért?

– Mert ilyen képek sehol másutt nincsenek a világon, kísérleti jelleggel, egyedülálló, savmaratásos technikával készültek. Másrészt a madarak felemelkedését és leszállását ábrázolják, a mozdulataik tökéletes anatómiai részletességével, ami engem orvosként is nagyon megfogott. Takács Dezső egyébként egyszer a betegem volt, és a képei láttán döbbentem rá, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk a világról, így felkértem a verseskötetem illusztrálásához is.