Őze Lajos osztálytársa volt Marika néni

Agilitásának is köszönhetően a szervezet 100 tagot számlál az 1300 lakosú faluban. Tinédzserként osztálytársa volt Őze Lajos – a később színművész –, a „mezgében" tanultak együtt. A szentesi mezőgazdasági technikumban, ismertebb nevén a „mezgében" osztálytársam és riválisom is volt Őze Lajos. Mindketten szavaltunk verseket, hol ő, hol én jutottam tovább a városi, illetve a megyei fordulóba. A lányok rá, a fiúk rám szavaztak – mesélte a 80 éves, Mártélyon élő Arnóczky Györgyné Marika – írja a Délvilág Napilap cikke nyomán a delmagyar.hu portálja.

Minimális költségvetésből gazdálkodnak, tartozásunk nincs, átlagéletkoruk 68 év, 1997-ben 27 fővel alakultak meg, jelenleg 100 tagot számlálnak – ez az 1300 lakosú Mártélynak közel 10%-a –, ebből 98 mártélyi és 2 vásárhelyi.

Arnóczky Görgyné a középiskola elvégzése után, 1955-ben került Mártélyra, községi agronómusnak; férje 2 évvel később követte, a Fürst Tsz főagronómusa lett. Marika néni mindig vállalt közéleti szerepet, részt vett a faluvédő egyesület munkájában is. Amióta férje elhunyt – ennek már 18 esztendeje –, még inkább keresi az elfoglaltságot, a tennivalót. Az 1997-ben alakult „Add a kezed!" Mozgássérültek Egyesülete gázbekötésben, fürdőszoba-korszerűsítésben is segítséget nyújtott a rászorulóknak. Az egyesület családias hangulatú összejöveteleket rendez, minden csütörtökön fogadóórát tart, évente öt-hat programot szervez, ezek tulajdonképpen ingyenesek, mert az 1000 forintos tagdíjat így kapják vissza a tagok. És a vezetők már készülnek a karácsonyra.

A munkában megnyomorodtak, tönkrementek az emberek, de nem hagyhattuk őket magukra, gondoskodunk róluk, bevásárolunk nekik, ápoljuk őket – talán ezért sincs Mártélyon utcán élő ember, hajléktalan. Az is vigasztalta őket, hogy látják: gyermekeik, a következő generáció is életképes – mesélt az egyesület megalakulásáról Marika néni, aki a hosszú élet titkár is „elárulta". Mint mondta, mindig akad tennivaló a ház körül: fűnyírás, almadarabolás cefréhez, sövénynyírás, varrás; de az egyesülettel is akad dolog bőven: írom a leveleket, pályázatokat, szervezek, intézem a pénzügyeket, szponzorok, adományok után járok, legutóbb a horgászversenyen is kilószámra ehették a zsíros kenyeret, ihatták a szódát, és korlátozás nélkül horgászhattak tagjaink. A lényeg az, hogy mindig legyen célja, feladata az embernek. Nekem eddig bejött.