Pótolhatatlan a hajléktalankórház

Több szintet javított a hajléktalanellátáson, amikor 2012-ben több százmillió forint kormányzati támogatással kialakították a Szabolcs utcai hajléktalankórházat. Az állam mégis azonnal felmondta a bérleti szerződést, amint lejárt az erre vonatkozó 8 éves tilalom. Az intézmény ügye vált a legújabb csatatérré a főpolgármester és a kormány közötti konfliktusban, miközben a kórházat irányító hajléktalanellátó szakemberek tanácstalanul nézik, mi lesz a sorsa a sokak számára tényleg utolsó esélyt jelentő, pótolhatatlan kórháznak - írja a hvg.hu.

„A Szabolcs utcai hajléktalangondozó központ mostani átadásával olyan szociális programot teljesítettünk, amelyre nyugodtan mondhatjuk: egész Európában nincsen rá példa” - ezekkel a szavakkal adta át Tarlós István korábbi budapesti főpolgármester azt az intézményt, aminek megmaradása most bizonytalanná vált. Nemcsak a főváros korábbi, kormánypártok támogatta főpolgármester szólalt azonban fel a 2012 októberi megnyitón, hanem Kontrát Károly államtitkár is, aki példaértékűnek nevezte az amúgy 345 millió forintból (egy összesen egymilliárd forint értékű, a fővárosi hajléktalanellátáson javító program részeként) végrehajtott beruházást, és kijelentette, "Ezzel is biztonságot, törvényességet és élhető körülményeket teremtünk a főváros lakosságának és a hajléktalanoknak egyaránt.”

A kormányzat azonban mára elfelejtette, milyen büszke volt a beruházásra, ahogy azt is, hogy az akkor még támogatásukat élvező fővárosnak egy éven át kellett küzdeni a beruházást ellenző, azt változtatási tilalommal, és különböző hatósági kifogásokkal gáncsolni igyekvő XIII. kerületi önkormányzattal, csak, hogy végre beköltözhessenek a lakók. Hogy aztán alig nyolc évvel később, amikor letelt a fővárossal kötött szerződésbe foglalt felmondást tiltó időszak, az ingatlan tulajdonjogát gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felmondja a bérleti viszonyt.

...

Pótolhatatlan intézmény

Bár a hajléktalanellátásban alapvetően nem rajonganak az ilyen szegregált megoldásokért, mint a hajléktalankórház, az azt üzemeltető Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) igazgatója, Zakar Gergely megkeresésünkre azt mondta, szerinte nagy jelentősége volt annak, hogy 2012-ben kimondottan erre a célra hoztak létre egy jól felszerelt, kulturált intézményt, ráadásul egy több mint száz éve gyógyítást szolgáló épületben.

Nemcsak arra alkalmas, hogy megfeleljen a hajléktalan ügyfelek speciális igényeinek - rosszabb egészségi állapotban vannak, sokan idősek, pszichiátriai problémákkal, fagyási sérülésekkel, bőrgyógyászati panaszokkal, élősködőkkel küzdenek, és így tovább -, de az egészségügyi, sőt a szociális ellátórendszer tehermentesítéséhez is nagyban hozzájárul.

Az itt található krónikus belosztályon olyan betegeket ápolnak, akiket akut ellátásban már nem látnának el, a lábadozó osztályon olyanokat, akiknek nem létező otthonukban kellene a kórházi kezelést követően felgyógyulniuk, az átmeneti szálláson pedig zömében olyanok lakhatnak szakértő egészségügyi felügyelet közelében, akik különböző bentlakásos szociális intézményekben (pl. idősotthon, fogyatékosok- vagy pszichiátriai betegek otthonában) történő tartós elhelyezésre várnak. Az igényeket jól jelzi az is, hogy az épületben működő 24 órás háziorvosi ügyeletben 2020 során 10 ezer esetet láttak el, és hogy az intézmény teljes kapacitással működik, sőt a BMSZKI saját tagintézményei között is előfordul feszültség, azon, hogy ki tudja bejuttatni ide saját rászoruló ügyfeleit.

Ráadásul az intézmény fontossága egyre nő, mivel a hajléktalanok átlagéletkora emelkedik, egészségi állapotuk pedig romlik. Breitner Péter, a BMSZKI szakmai igazgató-helyettese egy tavalyi Covid-járványhoz kapcsolódó vizsgálatra utalva azt közölte lapunkkal, hogy ügyfeleik több mint ötven százalékánál találtak rizikófaktorokat - 65 év feletti életkor, magas vérnyomás, cukorbetegség, szívelégtelenség, vagy egyszerre többet is közülük.

A két szakember nem győzte hangsúlyozni az intézmény fontosságát: a Szabolcs utca hiába kényszer szülte, mérföldkő a hajléktalanügyben, az 1990-es évektől kialakuló korábbi “tákolt jellegű” hasonló szolgáltatásokhoz képest. “Létrejötte révén két szintet lépett feljebb az egész hajléktalanügy” - mondta Breitner Péter.

Utánunk semmi nincsen, csak az utca, nagyjából mi vagyunk azok, akiknél az utolsó utáni pillanatig lehet lenni, és mindent megpróbálunk megoldani, és segíteni, még akár egy sztómazsákos, utolsó stádiumban lévő daganatos hajléktalan beteg esetében is, aki már nem tud kikelni az ágyból - így Zakar Gergely igazgató. “Sok olyan állapot van, amire így is-úgy is reagálni kell, a Szabolcs utca egy nagyon éles kés a fiókunkban azzal, hogy van fekvőbetegellátás.”

Az itt nyújtott egészségügyi szolgáltatások biztosítására a hajléktalanellátás szokásos formái egyszerűen nem alkalmasak, a két szakember szerint pótolhatatlan intézményről van szó. “A magyar társadalomra különösen jellemző, hogy könnyen hullanak ki az emberek a különböző szociális és egészségügyi szolgáltatások ritka szövésű hálójából, és ők nálunk koppannak. Nagyon nagy baj, ha ez az utolsó felület is szűkül, mi pedig csak nézünk tanácstalanul, hogy ezt hogyan pótoljuk” - mondta Breitner Péter.

További részletek a cikkben.