Próbálom karbantartani magam - Születésnapi interjú Győrfi Pállal

Próbálom futással, úszással és egészséges életmóddal karbantartani magam. Ezt most már 6-8 éve tudatosan így csinálom a gyerekeink érdekében is, hiszen a legkisebb még csak 9 éves - mondta el a blikk.hu-nak az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatója.

Mikor döntötte el, hogy mentőzni szeretne?

Senki sem volt egészségügyis a családban. A szüleim zenéltek, anyukám zongorázott, apukám szaxofonon, klarinéton játszott. Én 3-4 éves koromban kezdtem mondogatni, hogy orvos, majd hogy mentőorvos szeretnék lenni. A belvárosban laktunk, ott volt a Markó utcai mentőállomás az iskolámnál. Ott álltak a gyönyörű fehér mentőautók, piros zászlóval a tetőn, és akkor én ebbe belezúgtam. Kicsi koromban még visszahúzódó, gátlásos gyerek voltam, a gimnázium és a zenekar-alapítás hozta meg a fordulópontot. A Madártej nevű bandával koncerteztünk, jártuk az országot, a pinceklubokat. Akkor jöttem rá, hogy szeretek a színpadon állni.

Amikor először felvételizett a Semmelweis Egyetemre, nem vették fel. Ez nem szegte kedvét?

Várható volt, mert nem tanultam semmit, inkább a zenéléssel foglalkoztam. Rosszulesett, de nem estem kétségbe, mert arra vágytam, hogy mentős lehessek. Ha felvettek volna, 5 évig még biztosan várnom kellett volna, így viszont már másnap jelentkezhettem mentőápolónak. Azóta sokat dolgoztam és közben tanultam, három felsőfokú végzettséget is szereztem.

Hogyan alakult a karrierje?

A mentőtiszti főiskola alatt már tanítottam különböző sulikban, a mentőszolgálaton belül pedig szakértői feladatokat is elláttam. Később értékesítési, marketing tréningeket tartottam és PR-ral is foglalkoztam egy gyógyszercégnél, de másodállásban közben tovább mentőztem. A kétezres évek elejéig nem volt szóvivője a mentőknek, akkor kerestek meg, hogy nem akarok-e visszamenni főállású kommunikátornak. Szép kihívás volt megalkotni az Országos Mentőszolgálat kommunikációs stratégiáját. Ennek 20 éve. Közben egyre többször jöttek olyan felkérések is, amik már a személyemnek szóltak. A könnyedebb szereplés is a személyiségem része, ha vállalható, szívesen veszek részt derűs, izgalmas műsorokban… Így egyre ismertebb lettem.

Mi lett a mentőzéssel?

Évekig a szóvivőséggel párhuzamosan csináltam, de aztán a gyerekek születése után abbahagytam. Időm sem volt, és sokszor az emberek sem tudták hova tenni, hogy „a tévéből” jövök ki hozzájuk a mentővel. Olyan is volt, hogy a kórháziak betegátvétel helyett szelfizni szerettek volna…

Továbbiak a teljes interjúban

(Fotó: mentők.hu)