VÁRAKOZÁS

Várakozás: több értelmű szó. Hiszen szinte mindig várunk valamire vagy valakire. Így december elején a Megváltó születésének ünnepére. 2022 Adventjén, közelgő Karácsonyán magára a Megváltóra, személyesen. Hiszen vasárnap 284 napja zajlik a gyilkos, kegyetlen, ártatlan embereket, gyerekeket fenyegető orosz-ukrán háború. A földi hatalmasságok – ha egyáltalán komolyan próbálkoztak – eddig nem tudtak békét teremteni.

A háború következményei elértek a világunk legtávolabbi zugaiba is. Mert nem kell ahhoz ágyúdörgést hallani, hogy a pénzünk egyre kevesebbet érjen. Egyre nehezebb és drágább energiához és üzemanyaghoz jutni. Mivel a tél már megkezdődött, és négy hónapon át errefelé minimum hideg lesz, ez nagyon sokakat fog meggyötörni.

Kérdések

Nagy és szorongató kérdések ágaskodnak előttünk. Lesz-e erőnk a fenyegető, romboló világtendenciák hatásait mérsékelni? Képes-e a magyar társadalom összekapaszkodni, hogy a közösség melege, ereje, megtartson mindenkit? Vagy akit csak lehet… Ilyenkor a sokat hangoztatott, szólamként és jelszóként puffogtatott szolidaritás szó vissza tudja-e nyerni eredeti jelentését?

Tud-e átmeneti fegyverszünetet kötni a kormány és támogatóinak tábora az ellenzékükkel? Vannak-e igazán nemzeti ügyek, sorskérdések, ahol mindenki veszíthet, még ha a veszteség mértéke különböző is lehet?

Lehet, hogy lassan századszor írom, hogy a nemzet egészségügyi rendszere és vele a szociális ellátó rendszere ilyen ügy. Lehet, hogy a gazdagok és hatalmasok úgy gondolják, hogy az ő külön védőrendszerük elegendő lesz. De ők nem lesznek elegen a demokratikus választások eldöntésére. Szükség van az „istenadta népre”, és ők előbb-utóbb észreveszik, hogy kik képviselik őket.

Elnyomom magamban Kasszandrát. Pythia jobban tetszik, de ahhoz Delphoiba kellene menni, mert a tudatmódosító gázok nálunk nem engedélyezettek, legalábbis jóslási célra nem. Érdekes, hogy a nagy jósok többsége nő. Az egyetlen általam ismert kivétel, Nostradamus. Igaz, ő is „írásban terjed”, mint én, de ő verses formában. Jelen éveinkről elég rettenetes próféciákat írt. Én sokkal reménykedőbb vagyok, de kb. 500 évvel fiatalabb is…

Remények

Mégis, miben reménykedhetünk? Az orosz-ukrán háborúnak mielőbb vége lesz. Nem győzelemmel, ami újabb viszályok és harcok forrása, hanem „értelmes” tisztességes békével. Gondolom mindenki érti, hogy nem Trianonra gondolok.

Ha vége a háborúnak, akkor a rettenetes következményei már rendezhetők. Közben valahogyan élni, működni kell.

Az én világom a magyar egészségügy. Problémáit, romló állapotát és tendenciáit senki, még a kormány sem vitatja, különben nem kezdett volna hozzá ilyen nagy léptékű átalakításba.

Ennek tartalma, iránya, céljai, mértéke és időzítése képezi ma az ágazat vezetésének, szakmai szervezeteinek és szereplőinek a legfontosabb kérdéseit. Sok részlet ebből már ismert. A viták is, de ezek természetüknél fogva végtelenek. Mivel mindig van jobb (feltételezve hogy már az alapja is jó), ezek addig tartanak, amíg a jogalkotás pontot nem tesz az adott fázisra. Az egészségügyben ez már nagyon közel van, maximum néhány nap távolságban. Takács Péter kommunikációs aktivitása csúcsra járatva igyekszik sok részletre, kifutási lehetőségre választ adni.

A nem érintett kérdések között a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb versenyképességi jelentését ajánlanám az olvasók figyelmébe, amelyik az ágazat makroszintű költségvetését és létszámhelyzetét is tárgyalja. A GDP-arányos ráfordításunk messze az uniós átlag szintje alatt van, és ezen belül a közösségi és magánkiadások aránya nagyon rossz. Az egy orvosra jutó szakdolgozó arány pedig a fele a fejlettebb országokénak. Tudomásom szerint, az MNB nem egy ellenzéki szervezet, javaslatait komolyan kellene venni.

Az ágazat közvetlen gazdasági környezetét illetően van jó hír. Az ismert Európai Uniós vitáinkból kiemelkedni látszik egy program, amelyiknek indulása elől lassan minden akadály elgördül: Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terve 2300 milliárd forint, ami 2026-ig nyújtana fedezetet egészségügyi, szociális és oktatási intézmények és programok létrehozására, felújítására, a fejlettebb (értsd jól: gazdagabb, történelmileg szerencsésebb) országok színvonalának megközelítésére. Érdemes újra átnézni a kitűzött célokat.

Sztrájkok és törvények

Néhány hete azt írtam, hogy a régió fejlettebb országaiban már évtizedek előtt lezajlottak a nagy ágazati érdekharcok, és a mindenkori politika folyamatosan korszerűsít és korrigál, hogy elkerüljék a sokkal nagyobb felfordulással járó reformokat. Be kell látnom, hogy „igazmondásom gépezetébe homokszem került”.

Francia háziorvosok és magánellátást végző szakorvosok sztrájkoltak ezen a héten két napon át, hogy a vizitdíjat 25-ről 45 Eurora emelje a központi társadalombiztosítás. Így látják csak lehetségesnek, hogy a szegényebb emberek jobb ellátást, a jobbmódúak hozzáfizetés vagy kiegészítő biztosítás révén még jobb ellátást kapjanak. Az ilyen helyzetekre szoktuk mondani, egy német közmondásra utalva: „de szeretnénk az ő gondjaikkal küszködni”.

Pénteken hajnalban, 3 óra 16 perckor finoman jelzett a telefonom. Mivel van beteg a családban, ilyenkor felületesebben alszom és a telefon is bekapcsolva marad. Megnézem: a Magyar Orvosi Kamara bizalmas körlevele a tagokhoz. Most nem mondhatnám el, de egy laptársunk „megszellőztette”. Érdemes ezt is elolvasni, milyen gondjai vannak a magyar orvosok köztestületének, és hogyan próbál erre megoldást találni.

Ismét érdekes hetek elé nézzünk.

Az Országgyűlés a parlamenti szünetig (egy vagy két ülésező hét) el akarja/fogja fogadni az egészségügyi salátatörvényt. Kíváncsi vagyok, milyen határidőt szab a kormánynak a végrehajtás szabályozására, és az mit fog tartalmazni. Számos nyitott vagy vitatott kérdés ezen a szinten rendezhető lesz. Talán ezért nem is hozták eddig ezeket a kormányrendeleteket nyilvánosságra, hogy a vitatott kérdések egy része rugalmasan megoldható legyen?

Az engem jóindulattal kritizálók gyakran a szememre vetik, hogy „túlzottan” optimista vagyok. Lehet, de valahogy így alakult ki az életfilozófiám:

Dum spiro, spero…

Békés Adventi napokat, meditációt és megnyugvást kívánok Mindannyiunknak!

A szerző korábbi írásai itt olvashatók