Helyzet van, be kell avatkozni az egészségügybe – hangzott el egy szakmai konferencián a napokban.
Kiégett, agyonhajszolt dolgozók, lassan leépülő állomány, rossz egészségi állapotú lakosság, kapkodás, tűzoltás jellemzi a helyzetet. Bár az orvosok külföldre távozási hulláma kissé alábbhagyott, a hiány ettől még létezik, finanszírozásban, szakmai erőkben egyaránt. Hat aneszteziológus felmondott a fővárosi Szent Imre Kórházban. Az okok nem ismertek, csak sejthetők, ám az Indexen megjelenő hír mégis mellbevágó. Egyetlen kórház sincs olyan helyzetben Magyarországon, hogy ne ingassa meg működését, ha egy területről hatan távoznak. A kórház közleménye – talán a pánikot mérsékelendő – azt érzékelteti, bár valóban távozott hat altatóorvos, emiatt novemberben sem maradtak el műtétek, és a várólisták átlagos hossza sem nőtt. Vagyis minden rendben van. Tényleg? Ilyen és hasonló híreket hetente produkál az élet – írja a Világgazdaság főmunkatársa, Kocsi Ilona a Világgazdaság – online oldalán.
Az egészségügy a legellentmondásosabb területek közé tartozik Magyarországon. Elvileg a legfontosabb közszolgáltatás, az oktatással együtt, valójában azonban a „nemszeretem" területek közé tartozik. Innen el lehet vonni pénzt, ha úgy kívánja a fiskális kényszer. Hiány és pazarlás egyszerre van jelen, bár a betegek inkább csak a hiányt érzékelik. Nagyon nagy elszánás kellene ahhoz, hogy egy kormány mindezzel szembenézzen, s elszánja magát a teljes terület rendbetételére. Alapvető dogmákkal kellene leszámolni, vagy legalábbis bevallani, hogy amit ingyenesnek mondunk, már régen nem az. Vagy nem úgy, ahogy állítjuk. Is-is. Pénztárcától függően. S az ellátás minősége is ennek megfelelően alakulhat. A valóságban. Elvi szinten nem, ott még mindenki egyformán jó ellátásban részesül.
Jobb nem beismerni, hogy baj van. Egyre nagyobb, az eseti pénzügyi segítségek ellenére is. Ám a hiány mindegyre újratermelődik. A régi struktúrában, az eddigi tarifákkal ez nem fog változni.
A teljes cikk a portálon olvasható