A magyar egészségügy története az ígéretekről és a reformokról szól - nyilatkozta a 168 Órának.
Nyugdíjba vonul Rácz Jenő korábbi egészségügyi miniszter, aki – egykori politikusként – jórészt a politikusokat hibáztatja amiatt, hogy a hazai egészségügy sokkos állapotba került. Pluszpénz nélkül nem lesz talpra állás – nyilatkozza a 168 Órának, s azt mondja: jó lenne már befejezni a krónikus hazudozást az egészségügyben. Az exminiszter, aki az elmúlt évtizedben a Veszprém megyei kórházat igazgatta, friss nyugdíjasként egy történelmi regény megírására készül.
A búcsúzó vezető szerint a magyar egészségügy története az ígéretekről és a reformokról szól. A mindenkori hatalom becsapja az embereket, amikor szándékosan elhallgatja a társadalom elől, hogy az egyre fejlődő orvostudomány nincs összhangban az ország gazdasági lehetőségeivel. A politika hiú ábrándban ringatja az embereket, mintha a hazai egészségügy képes lenne az orvostudomány aktuális állása szerint mindenfajta szolgáltatást mindenhol, mindenkinek elérhetővé tenni. Ez hazugság, sehol nincs ilyen a világban, még az Egyesült Államokban sem, pedig ott az egy főre jutó egészségügyi kiadás nominálisan annyi, mint nálunk az egy főre jutó nemzeti össztermék. Ráadásul a magyar politikusok naponta lebuknak: ha az ember bemegy az első rendelőintézetbe, azonnal szembesül a lesújtó valósággal. A beteget joggal frusztrálja ez a helyzet, a dühét pedig óhatatlanul az egészségügyi személyzeten tölti ki – fejti ki a vele készült interjúban.
A frissen bejelentett jelentős béremelést fontos lépésnek minősíti, mondván, régóta várt megállapodás született. De mindenképpen folytatni kell, különben nem fékezhető le a szakemberek elvándorlása. Véleménye szerint a hazai egészségügy sokkos állapotban van, ezért elkerülhetetlen a stratégiai irányítás centralizálása. Mint mondja, a kancellári rendszer nem ördögtől való, de ésszel kell kijelölni az egyes körzetek határait. Egymillió ellátott ember lehet a fölső határ, különben káoszba fulladhat az irányítás.
További részletek a 168 Óra hetilapban.