A szegedi gyermekklinika onkológiai osztályának vezetője kollégáitól legtöbbször azt a reakciót hallotta: ,,végre". Évtizedekig egyedül vitte vállán a rákbeteg gyerekeket kezelő osztályt. Nagyon szép ünnepség volt, de még meghatóbb volt, ahogyan a kollégáim reagáltak. Azt mondták: „végre" – mesélt kitüntetéséről
Bartyik Katalin, az SZTE Gyermekklinika és Gyermekegészségügyi Központ hemato-onkológiai osztály osztályvezető docense. A nemzeti ünnep alkalmából az egészségügyben adható legrangosabb szakmai elismerést,
Batthyány-Strattmann-díjat vehetett át a fővárosban. Számomra ez azt jelenti – mondta a kitüntetett, hogy elismerik és méltányolják a munkámat – írja a Délmagyarország Napilap cikke nyomán a
delmagyar.hu portálja.
Bartyik Katalin 1977 októbere óta dolgozik a Szegedi Tudományegyetem gyermekklinikáján. Bárhová mehettem volna, de már szakorvosjelöltként is az onkológiához csatlakoztam. Valahogy kötődtem ehhez a területhez, pedig akkoriban még kevés volt a sikertörténet. Akkoriban a betegek 80 százalékán nem tudtak segíteni, most 80 százalékuk meggyógyul.
Ehhez persze kellett a klinikai fejlesztés, hogy egyágyas kórtermekben feküdhessenek a betegek, valamint az orvostudomány fejlődése, főleg a támogató kezelések felfuttatása. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis a betegek többsége a legyengített immunrendszer miatt elkapott fertőzések miatt halt meg. Ezek nagyon drága gyógymódok, veszteséges is a gyermekonkológiai ellátás, ennek ellenére mindent megkapnak, amit csak lehet. Attól ugyanis, hogy ilyen a finanszírozás, a kicsik nem szenvedhetnek hátrányt – húzta alá Bartyik Katalin, aki hozzátette azt is: lelkileg nagyon megterhelő ez a munka, borzasztó elveszíteni azokat a gyerekeket, akik hosszú hónapokig a klinikán élik mindennapjaikat, ám amikor visszajönnek az egészségesek, netán gyermekeikkel együtt, az mindenért kárpótol.