Rákszűrés jobbára papíron

Nemrégiben Fábián Lajossal, a VOSZ Egészségügyi Tagozatának elnökével, a TritonLife csoport társalapító tulajdonosával készített interjút közölt a Népszava, az online verzióban a következő, figyelemfelhívó címmel: „A magánszektorban sincs elég orvos, de vannak, akik már itthon is elérték az amerikai fizetéseket". Érdekes, vitára hívó kérdésekről is szó esett, írja a Népszavában Weltner János sebész főorvos.

Fábián Lajos szerint abban, hogy megbetegszik valaki, legtöbbször van a korábbi életmódjából, szokásaiból fakadó saját felelőssége. Ezért éppúgy, mint a casco biztosításoknál, a betegnek vállalnia kellene önrészt.

Ámde tudjuk, hogy az emberek többsége nem gondol a tüdőrákra, amikor rágyújt, és nem méri meg naponta a testsúlyát, legkevésbé egy evés-ivással feldobott baráti találkozó után. A leggyakoribb és legdrágábban kezelhető betegségek többségénél – mint pl. rák – ráadásul fogalmunk sincs a betegség okáról, és bár statisztikailag igazolt a dohányzás és a tüdőrák kapcsolata, ez az egyénre vetítve nem jelent bizonyosságot: nem minden dohányost ér el a tüdőrák. Más rákféleségeknél még ennél is kevesebb a tudásunk, ezért aztán az egyes beteg nem tehető felelőssé.

Máskor nem is maga a beteg, hanem a munkakörülmények játsszák a vezető szerepet, mint pl. az ízületi betegségek többsége esetén. Gyakran az egészségtelen környezet – pl. az ivóvíz vagy a levegő minősége – okoz olyan betegséget, melyet honfitársaink nem tudnak önmaguk kivédeni, elhárítani. Ráadásul a lakosságnak vajmi kevés ismerete van az életmód és a betegségek közötti összefüggésekről.

Érthető, hogy a magánvállalkozók számára jobb versenyhelyzetet jelentene, ha a betegnek az állami egészségügyben is fizetnie kellene az ellátásért, ráadásul ez esetben az állam is jól járna: kevesebb költségvetési pénzből több beteg ellátására futná. Az állami szolgáltatóknak ez nagyjából mindegy, hiszen magát az árat az állam határozza meg, függetlenül attól, hogy annak mekkora részét fizetné a beteg – esetleg. A szolgáltatónak talán javulna a kihasználtsága, ami azért valamennyit javíthatna az anyagi helyzetén, feltéve, ha a munkájuk ellenértékét legalább a valós árán térítenék meg.

Fábián Lajos úgy tudja, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz a szűrések tekintetében. Ez sajnos nehezen érhető tetten. A 25 és 65 év közötti hölgyek háromévenként vehetnek részt méhnyakszűrésen, a 45-65 év közöttiek pedig mammográfián. A fő baj az, hogy a kormány nem tesz valódi erőfeszítéseket, pl. nem vásárol hirdetéseket annak érdekében, hogy a hölgyek meg is szervezzék önmaguknak a szűrést - hiszen a méhnyakrák esetében ez az elvárás -, majd megjelenjenek a vizsgálaton. A közelmúltban megjelent összefoglaló szerint a méhnyak- és az emlőrák tekintetében a szűrésre hívottak megjelenése 60 százalék körül mozog (sajnos ez az anyag csak elnagyolt adatokat tartalmaz, azokat is 2016-ból).

Az 50 és 70 év közötti népesség kétévenkénti vastagbél-szűrése jelenleg kísérleti, bevezető jellegű, korlátozott akcióként zajlik. A koncepció indokoltnak tartja ennek kiterjesztését, de ez még nem történt meg.

További részletek a nepszava.hu-n.