Rendőr, kamera, pszichológus – eszközök a diákagresszió megfékezésére

Az ilyen pedagógiai program kidolgozása azonban sokkal nehezebb és drágább, mint őröket fogadni vagy kamerákat felszerelni. Szinte hetente ad hírt a média olyan erőszakos bűncselekményekről, amelyeket általános vagy középiskolai diákok követnek el egymás ellen. Az időnként végzetes tragédiába torkolló események elemzői általában azzal magyarázzák az iskolai erőszak terjedését, hogy agresszívebbé vált a világ, s a diákok csak azt másolják, emellett a mozi- és tévéfilmek, illetve a számítógépes játékok kegyetlensége ösztönzőleg hat a fiatalok indulataira – olvasható a Népszabadság – online oldalán.

Igaz, vannak, akik úgy látják, hogy régen sem volt kevesebb az iskolai verekedés, ám ha 50-100 éve elcsattant egy pofon az óraközi szünetben, abból nem lett újsághír. Bárhogy is van, abban mindenki egyetért, hogy az iskolai erőszak visszaszorítása közös érdekünk.

Az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó iskolai bűncselekményeit fellapozva, a lap arra volt kíváncsi, hogy az érintett intézmények miképp „kezelték" az agressziót – sértettként és tehetetlen tanúként – elszenvedő diákokat, s miképp igyekeztek, igyekeznek megelőzni az erőszakos cselekményeket.

A múltidézést a két legsúlyosabb bűncselekménnyel, két gyilkossággal kezdte el a lap. Az első gyilkosság 2008 januárjában történt Budapesten, amikor a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola egyik 18 éves, tehetséges ökölvívóként számon tartott tanulója az utcán megütötte diáktársát, s a bántalmazott fiú a kórházba szállítást követően meghalt. A két diák már az iskolában összeveszett, ám akkor még egy tanár meggátolta a verekedést. A viaskodásban jártas fiú azonban hazafelé menet bevárta társát, és leütötte. Az intézmény igazgatója elzárkózott attól, hogy válaszoljon arra a kérdésre, hogy az iskola mit tett azóta az erőszakos események megelőzése érdekében.

A másik gyilkosság Kaposvárott történt az év májusában. A Táncsics Mihály Gimnázium két 16 esztendős diákja egy tó partjára csalta egyik osztálytársát, s ott összeverték, majd vízbe lökték a fiút, aki belefulladt a tóba. Az elkövetőket 14 évre ítélte a bíróság. Ez az eset azért is érthetetlen volt, mert a három fiú egy elit iskolának tartott intézménybe járt, s a bűnösök és az áldozat korábban jóban volt egymással. A bűncselekményt követő hetekben az áldozat és az elkövetők osztálytársait folyamatosan pszichológusok látogatták. Az iskola igazgatója, Reöthy Ferenc szerint a szakemberek munkájának is köszönhető, hogy az osztály közössége megerősödve jutott túl a szörnyűséges drámán. Ezt – többek között – az is bizonyította, hogy az osztály tanulói szinte kivétel nélkül bejutottak valamelyik egyetemre.

A múlt év novemberében a hat évfolyamos tiszaújvárosi Eötvös József Gimnáziumban is kis híján gyilkosság történt: a 14 esztendős Krisztián a félemeleti vécében késsel nyakon és háton szúrta egy évvel fiatalabb társát, Bencét. A penge majdnem elérte Bence nyaki ütőerét. A megtámadott fiú testileg maradéktalanul felépült, és januárban vissza is tért az iskolába, ám lelki sérülései miatt ma is pszichológusra szorul. Támadója előzetes letartóztatásban van. A rendezett családban élő s addig jól tanuló Krisztián – vallomása szerint – azért támadt áldozatára, mert egy számítógépes játék szereplőjének érezte magát. A bűntény után a gimnáziumban előadás-sorozatot indítottak, amely a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak abban próbál segíteni, hogy jobban megértsék a kamaszokat és az őket körbevevő világot. Pogonyi-Simon Edit, a gimnázium igazgatója eredményesnek véli ezt a programot, s úgy látja, hogy az intézmény diákjait közelebb hozta egymáshoz a bűntény tanulságainak feldolgozása, s a gyerekek jobban figyelnek társaikra.

A kaposvári Építőipari és Faipari Szakképző Iskolába két és fél évvel ezelőtt egy diák kötekedett egy lánnyal, s emiatt a lány barátja bement az iskolába, és annyira összeverte a kötekedőt, hogy annak leszakadt a lépe. Az iskola szigorította a belépés szabályait, és felszerelt az épület folyosóin 16 kamerát. A kamerák tavaly ősszel azt rögzítették, hogy egy diák fejbe rúgja az osztálytársát. A támadót kitették az iskolából, s hamarosan könnyű testi sértés vádjával bíróság elé állítják. Az esetet követően az intézményben több előadást is tartottak a bűnmegelőzésről.

A diákagressziót megélt szakiskolák vezetői kivétel nélkül azt állítják: a fegyelmi vétségek oka főképp az, hogy ezekbe az intézményekbe válogatás nélkül kötelező felvenni a fiatalokat, s a növendékek túlnyomó többsége céltalanul tölti náluk az idejét. A lézengőket nem érdekli a tanulandó szakmájuk, s úgy látják, hogy leendő mesterségükből úgyse tudnak majd megélni. Azok a gyerekek, akik azért járnak egy szakiskolába, mert tényleg tanulni akarnak, lehetnek bármilyen erősek, verekedést sosem kezdeményeznek. Vagyis az iskolai erőszak ellen akkor küzdhet egy intézmény sikerrel, ha a diákok előtt hosszú távú perspektíva van. Az ilyen pedagógiai program kidolgozása azonban sokkal nehezebb és drágább, mint őröket fogadni vagy kamerákat felszerelni.